Behatolásjelző rendszerek karbantartása

Részletek

2008. máj. 08. csütörtök, 00:00

 

A karbantartási munkálatok első lépéseként célszerű megvizsgálni a riasztóközpont működésének helyességét és a központ stabilitását. A felhasználó interjúját össze kell vetni a rendszer eseménymemóriájának tartalmával, illetve a távfelügyeleti szolgáltatótól nyert információkkal.

A legtöbb riasztóközpontban a vezetékek csavaros kötéssel vannak a panelra csatlakoztatva, érdemes ezeket a csatlakozásokat szemrevételezéssel, mozgatással is tesztelni, a szükséges korrekciókat végrehajtani. Az érvég-hüvelyek alkalmazása alapvetően szakszerű megoldás, de ezek is oxidálódnak idővel. Szükség szerint tisztítsuk meg, a sérült hüvelyeket cseréljük újakra. Rossz megoldás a csavaros kötésben alkalmazott forrasztott vezetékvég, mert gyorsabban korrodálódik, mint a sodrott rézvezeték duplán visszahajtva. Ezzel elérkeztünk a tápegység és akkumulátor ellenőrzéséhez. Minden karbantartás alkalmával terhelten és terheletlenül is mérjünk feszültséget a tápegység kimeneti pontjain. A feltöltött akkumulátor 13,6–13,8V feszültséget szolgáltat. A terheléses tesztet kb. 10 perces hálózatmentes üzemben végezzük, melynek során az akkumulátor feszültsége (jól méretezett tápegység esetén) nem eshet 06–08 Voltot, de 12,5 V alá semmiképpen sem. A terhelés során hirtelen bekövetkező feszültségesés túlterheltségre vagy az akkumulátorok csökkent kapacitására utal. A tápegység további vizsgálata során mérjünk váltakozó feszültségű összetevőt, az 1 Volt körüli érték a pufferkondenzátorok elöregedésére utal, mely későbbiekben téves riasztások nehezen azonosítható okává válhat.

Csatlakozások, akkumulátorok

Az akkumulátorok csatlakozóit tisztítsuk meg, és csatlakoztatáskor ellenőrizzük feszességüket. A gombsor kívül és belül is koszolódik. Kívülről fotószerűen rajzolódnak ki a leggyakrabban használt karakterek, így a kódvariációs lehetőségek minimálisra csökkennek. Belül a (leggyakrabban használt) széntartalmú gumiérintkezők már csak többszöri benyomást követően képesek a kódok bevitelére. A szirénák közül a kültéri szirénák szenvedik el a legtöbb környezeti hatást. A néhány éves szirénák esetében a burkolat megbontása is nehézséget jelenthet. A csatlakozások és akkumulátorok karbantartása az előzőleg már jelzett módon történik. Ezt követően szemrevételezéssel állapítsuk meg, hogy a rovarok bebábozódása milyen stádiumban van, majd a természet védelme érdekében távolítsuk el a szennyeződéssel együtt, nehogy halláskárosodás érje az állatvilág jeles képviselőit. Néhány perces többletmunkával, a panel lakkrétegének javításával jelentősen növelhetjük a sziréna élettartamát, és megóvhatjuk a környezetet a nedves időben jelentkező szirénanyöszörgésektől. Mindig győződjünk meg a rögzítési pontok stabilitásáról, a szabotázskapcsoló benyomódási felületének épségéről, majd néhányszor mozgassuk át a kapcsolót. Ha egy szabotázskapcsoló bizonytalanul működik, cseréljük ki, nem szabad kiiktatni vagy pótmegoldásokkal helyettesíteni.

A kommunikátorok esetében csak ismételni lehet a központi egységek során ajánlott munkafolyamatokat, hiszen a távjelzők önálló (processzoros) egységet képeznek, beépített szünetmentes tápegységgel rendelkeznek. Ne feledjük el, hogy a karbantartás befejezésével minden jelzőberendezést le kell próbálni. Érzéketlen karbantartóknak ajánlom a működés közbeni feszültségmérést. Egyrészt saját „bőrükön” tapasztalhatják meg a 120–130 dB hangnyomást, másrészt a jelentős áramfelvételű (1–2,5 Amper) kültéri szirénák esetében jelentős részinformációt jelenthet a működés közben történt feszültségesés vizsgálat.

Jelzőberendezések

A jelzőberendezések működésekor meg kell említenünk a telefoncsatlakozások ellenőrzését, szükséges újrakötését. A legtöbb kommunikációs problémát a külső fali csatlakozók okozzák. A vezeték szemrevételezése vagy cseréje nem egyszerű feladat, ezért elsősorban a nyomvonal szemrevételezésével, kötéspontok közötti óvatos mozgatással vagy drága kábelmérő műszerrel tudjuk cáfolni vagy megerősíteni feltevésünket. Az érzékelők a legérzékenyebbek a beállításokra, a környezet két karbantartási ciklus közötti változásaira. A teljesség igénye nélkül megemlítem néhány érzékelő beállításának leggyakrabban tapasztalt hibáit. Passzív infra mozgásérzékelő (PIR): A PIR-ek érzékenysége az idők folyamán változhat (kivéve azokat a gyártmányokat, melyeket erre a tulajdonságra is kompenzálnak). Az érzékenység korrekciója lépésteszttel ellenőrizhető. Szükséges a lencsetag vagy tüköroptika szükség szerinti korrekciója is. Ha a felhasználó házi kedvencet tart lakásában, szükséges a PET IMMUN érzékenység beállítása, vagy az érzékelő kisállatvédettre történő cseréje.

Egy másik érzékelő-probléma az akusztikus törésérzékelők érzékenység-beállítása. A törésérzékelőkben alkalmazott kondenzátor mikrofonok hőmérséklet-állandósága a hőmérséklet és a páratartalom függvényében változik. A beállítást követően ellenőrizzük a felhasználó hanggenerálással működő készülékeit, mert a legtöbb esetben a kaputelefon, telefon, csengő, sőt a kanári és a papagáj hangja is tartalmazhat olyan felharmonikust, melyek riasztási küszöbértéket meghaladó hangnyomásnál téves riasztást generálhatnak.

A nyitásérzékelők mágneses aktiválási tulajdonságuk miatt gyakran magnetizálódnak, beragadnak. Erre utalhat, ha többéves használatot követően néha nincs érkezési késleltetés. Ilyenkor ugyanis nem előzi meg a nyitásérzékelő aktiválása egy belső mozgásérzékelő jelzését, és a rendszer késleltetés nélkül szólal meg. A dilatáció miatt elsősorban új építésű épületek és garázsajtók esetében változik a nyitási hézag.

Kültéri érzékelők

A következő nagy terület a kültéri érzékelők családja, melyből a leggyakrabban használt az infrasorompó. Általánosságban a kültéri szirénára vonatkozó karbantartási igényt adaptálhatjuk, de beállítása sokkal több feladatot ró ránk. A legtöbb érzékelő vevő oldalon feszültségméréssel feszültségmaximumra állítható be. Mielőtt hozzákezdenénk, meg kell tisztítani a lencsetagokat, az előtétlencsét, és meg kell győződni a rögzítés, a segédszerelvények (konzol, oszlop) stabilitásáról. A rögzítés meglazulása vagy a konzol szerkezetének lötyögése okozhat rezgést vagy elmozdulást, ilyenkor hiába állítunk, az első széllökésre vagy jelentős hőmérsékletváltozásra tévesen detektál az érzékelő. Ha mindezeket figyelembe vettük, egyenként állítsuk be az adó- és vevő oldalon is a lencsepárokat. Mindig csak egy lencsepárt állítsunk úgy, hogy a többi (összetartozót) kitakarjuk. Először a vevő oldalon állítsuk vertikális és horizontális irányba, feszültségmaximumra az értéket, majd az adóoldalon ismételjük meg a folyamatot legalább kétszer, majd a többi lencsepárnál is. Ellenőrizzük a fűtőellenállást (ha van), mert hidegben a felületek lefagyhatnak. Az ellenőrzésre hűtősprayt használhatunk, és tapintással vagy áramméréssel ellenőrizhetjük a működőképességet.

A behatolásjelző rendszerek programozását is ellenőrizni kell, a felhasználói ismeretek frissítéséhez pedig mindig adjunk leírást a rendszerről.