Biometriás technológiák

Részletek

2008. október 01. szerda, 00:00

 

A biometria olyan automatikus technika, amely méri és rögzíti egy személy egyedi fizikai, testi jellemzőit, és ezeket az adatokat azonosításra és hitelesítésre használja fel.

A biometria azt nézi meg, hogy ki a személy, ahelyett, hogy mit tud a személy (kód, jelszó), vagy mi van nála (kulcs, kártya). Manapság az embereknek számtalan kódot, jelszót kell megjegyezniük, ezzel szemben a biometria egy kényelmes és vonzó alternatívát kínál.

Visszapillantás

Egyik úttörője, Alphonse Bertillon (1853–1914) testi méréseken alapuló azonosítási rendszert (Anthropometria) dolgozott ki. Ez volt az első tudományos rendszer, amit bűnözők azonosítására használtak. Fej- és testméreteket, egyedi jeleket, személyiségjellemzőket használt, és ezeket olyan formulává alakította, ami állandó volt, és csak egy adott személyre volt jellemző.

Sir Francis Galton (1822–1911) foglalkozott azzal, hogy megbecsülje a valószínűségét annak, hogy két egyforma ujjlenyomat létezik, majd tudományos alapokra helyezte azt az ujjlenyomat-azonosító eljárást, amit ennek köszönhetően 1860-tól bevezettek Indiában, elsőként a bűnözők ellen.

Edward Richard Henry (1850–1931) a Scotland Yard fejeként jelentősen hozzájárult az ujjlenyomat- azonosítás fejlesztéséhez és elterjedéséhez.

Azonosítási eljárások

Ma már számos biometrikus azonosítási eljárás létezik, amelyeket több-kevesebb sikerrel használnak. A legtöbb eljárásnak az előnyei mellett sok hátránya is van.

Nézzük először a kézgeometria-elemzést: Egyszerű használni, normál körülmények között pontos is, de például egy ízületi gyulladás, nagyobb fogyás már gondot okoz az azonosításban. A retina- és íriszazonosítás is jól ismert eljárások. A retinavizsgálat a szem hátsó falán található vérerek mintázatán alapul. Az olvasó alacsony intenzitású infravörös sugarakkal világítja meg a szemfeneket, így készül a retinahártya erezetéről felvétel.

Az írisz a szem szivárványhártyája. Az íriszfelismerő rendszer leolvasója a szivárványhártya képét olvassa le, és háromdimenziós kontúrtérképpé alakítja. Ezek igen pontos azonosítási eljárások, azonban vannak hátrányai. Először is rendkívül bonyolult és drága technológia, ezen kívül az emberek idegenkednek a szemük átvilágításától, hiszen nehéz bizonyítani, hogy egy berendezés tényleg biztonságos-e. Használata betanítást igényel. Mindemellett bizonyos gyógyszerek befolyásolhatják a leolvasott képet. Az arcfelismerés használata az egyszerűek közé tartozik. Ennél a technológiánál az a probléma léphet fel, hogy ha valaki úgy dönt, hogy levágja a szakállát, akkor lehet, hogy másnap nem tud bemenni a munkahelyére. De ezen kívül a smink, hajviselet, szemüveg is hasonló problémákat okozhat.

Az arcthermogram egy rendkívül pontos azonosító eljárás, ami sötétben is használható, és az egypetéjű ikreket is meg tudja különböztetni. Hátránya, hogy a technológia bonyolult, és magasak a költségei.

Manapság (ahogy régen is) az ujjlenyomatazonosítás az elsődleges biometrikus azonosítási módszer. Használata egyszerű és kényelmes, költségei a legkedvezőbbek.

Az arcthermogram, illetve retina- vagy íriszazonosítással az a probléma, hogy következtetni lehet az ember egészségi állapotára, ami már személyiségi jogi kérdéseket vet fel.

Ezzel szemben a modern ujjlenyomat-azonosításnál ilyen problémák nincsenek, hiszen nemcsak hogy nem lehet következtetni az egyén egészségi állapotára, de a 21. századi technológia már nem is tárol konkrét ujjlenyomatot, nem vesz fel képet, hanem szkenner olvassa be soronként, a rendszer ezt egy bineáris kóddá konvertálja, tehát az eltárolt minta képe helyett egy bineáris kódot kapunk, ami a felhasználó egyedi azonosítója. Ettől függetlenül sokan ódzkodnak ettől a módszertől, mert nem hisznek a megbízhatóságában, mivel csak a régi technológiákat ismerik, a 21. század fejlesztéseit még nem. Emellett a fi lmek is rossz hatással vannak a megítélésre. Mindenki látott már James Bond vagy ehhez hasonló fi lmeket, amelyekben fényképpel, ujjmásolattal vagy hasonló trükkökkel könnyedén be lehet jutni a legjobban őrzött helyekre is. A kezdetleges eszközök valóban átverhetők voltak, de az azóta eltelt néhány év és mérnökóra ezeket a módszereket megbízhatóbbá tette. Egy régi Commodore számítógépet sem lehet összehasonlítani a mai szuperszámítógépekkel.

Ujjlenyomat-olvasók

Az első ujjlenyomat-olvasók egyszerű optikai elven működtek. Beolvasta az ujjat, és összehasonlította az eltárolt képpel. Ez valóban képeket használt.

A következő módszer, a kapacitív szenzor már sokkal hatékonyabb volt. Az eljárás során az ujj barázdái közti távolságot mérik, ilyeneket használnak például a laptopokon. Emellett megjelentek a hőszenzorok is. A legmodernebb technológia már egy kombinált mérési módszert használ, ez a hő-vonal szenzor, ami az ujjlenyomat mintázatán kívül az ujjbarázdák közötti hőmérséklet- különbséget is méri, és ezekből állít elő egy bineáris kódot. Ehhez az ujjnak már élőnek kell lennie.

Leggyakrabban épületek belépési pontjainál használnak ujjlenyomat-azonosítást, hogy kiszűrjék a jogosulatlan belépőket, emellett nagyfokú kényelmet nyújt, hiszen nem kell kulcsokkal, kártyákkal bajlódni, amik ellophatók, elveszthetők. Ez a technológia kezd elterjedni a számítógép-hálózatok területén is. A felhasználónevek és jelszavak helyett, egy praktikus USB-s ujjlenyomat-olvasón lehúzza az ujját, és már be is jelentkezett a saját jogosultságaival. A korszerű személyazonosítási technológia meghatározó szerepet kap a mindennapi életben. Mindez azt jelenti, hogy a napjainkban használatos hagyományos útlevelek, személyi igazolványok, jogosítványok, bankkártyák mellett meg fognak jelenni olyan eszközök is, amelyek korszerűbb lehetőségeket biztosítanak majd a személyek azonosításához. A terroristaveszély és az égbe szökő csalási esetek száma miatt egyre több pénzintézet fontolgatja komolyan a biometriás technológiák bevezetését. A pénzintézetek 2006-ban több millió dollárt költöttek biometrikus eszközökre, negyvennégy százalékban ujjlenyomat-leolvasókra, az arcfelismerés huszonnégy, a tenyérlenyomat leolvasás tizenhárom, a hangfelismerés tíz, az íriszvizsgálati módszer nyolc százalékot képviselt.