Itt vagy: Nyitólap Árgus Fókusz Pénzintézetek biztonsága

fejlec argus

Pénzintézetek biztonsága

  • Nyomtatás
Részletek
2007. július 18. szerda, 00:00
 
A móri bankrablás történéseinek vizsgálatában beállt fordulat, illetve a Széna téri OTP fiók elleni túszejtésbe torkolló bankrablás – hasonlóan a többi hazai bankrabláshoz – időről időre felveti a pénzintézetek biztonságának és biztonságosságának kérdését.
 E komplex kérdéskör vizsgálatát célszerű egy kis európai kitekintéssel kezdeni a bankrablások számának alakulását illetően. A táblázat jól demonstrálja azt, hogy a hazai helyzet európai mércével mérve is kedvezőnek minősíthető abszolút értékében és relatív számokat képezve is.


1. ábra 1. ábra
Ma több jogszabály, egyebek között a hitelintézeti és tőkepiaci törvény és egy kormányrendelet, valamint MABISZ és PSZÁF ajánlás jelenti a bankok mûködésére vonatkozó, legfontosabb, személyi és tárgyi feltételeket előíró szabályozott környezetet. A móri események után kormánykezdeményezésre és a Pénzügyminisztérium koordinálásában kidolgozó munka indult egy egységes, magas szintű bankbiztonsági jogszabály kidolgozására. A munkában jelentős szerepet vállalt a Magyar Bankszövetség, illetve Bankbiztonsági Munkabizottsága. A kormányrendelettervezet tartalmában végül is megegyeztek az érintettek, egyebek között a PM, a BM, a IM, a PSZÁF, a Magyar Bankszövetség, a MABISZ, a SZVMSZK, a Takarékszövetkezetek és a Posta. Ez utóbbiakra a tervezet több éves moratóriumot léptetett volna életbe követelmények kötelező teljesítését illetően. A tervezet a kormány Gazdasági Bizottsága elé került, ahonnan már nem jutott tovább. Az indoklásról a Magyar Bankszövetség a mai napig sem kapott hivatalos értesítést. Időről időre felbukkan az a legenda, miszerint a „banki lobby fúrta” meg a tervezetet. Ennek az állításnak azért több tény is ellentmond: egyrészt a kérdéses kormányrendelet- tervezet alapját mindenféle kényszer nélkül, a móri eseményeket évekkel megelőzve a „megfúrással” vádolt bankok bankbiztonsági szakemberei alkották meg, másrészt a nagy kereskedelmi bankok egy jelentős része már akkor is megfelelt a tervezetben foglalt követelményeknek. Mára ezeknek egy jelentős részét túl is teljesítik.

Kockázatarányos védelem

Az elért eredmények alapján ma már kijelenthető, hogy a biztonságos banki környezet nem csak jogszabályok alapján kényszeríthető ki. A pénzintézetek saját jól felfogott üzleti érdekeiktől vezérelve folyamatosan figyelemmel kísérik fenyegetettségeik alakulását annak érdekében, hogy az alkalmazottaik és az ügyfeleik biztonságban érezzék magukat. A pénzintézet természetesen felel az alkalmazottak és az ügyfelek testi épségéért, e felelősség azonban – véleményem szerint – a kockázatarányos védelem megteremtéséig, az elvárható gondosságig terjed. Száz százalékos biztonság elvárása irracionális. Egyrészt, mert ilyen nem létezik, és így az erőszakos támadások sem küszöbölhetők ki teljesen, másrészt a banki alapfunkcióról sem szabad megfeledkezni, nevezetesen ügyfélbarát, gyors, kényelmes és persze biztonságos bankfiókokat kívánunk létrehozni, nem pedig megközelíthetetlen erődöket építeni. A kockázatarányosság megítélésénél a szakmai érvek vezetik a banki biztonsági döntéshozókat, és természetesen szerepet kap a megoldások ügyfélbarátsága, valamint a költséghatékonyság is. Ezek a megoldások és döntések persze nem minden esetben azonosak a biztonsági berendezéseket szállító cégek érdekei által vezérelt javaslatokkal vagy egyes „szakértők” véleményével. 

 A megelõzés eszközei

A bankrablások kezelésének továbbra is legfontosabb eszköze a megelőzés. Ennek jegyében olyan bankfiókokat kell kialakítani, és olyan védelmi megoldásokat kell alkalmazni bennük, amelyek biztosítják, hogy egy bankfiókból erőszakos módon csak igen kis összegeket lehessen igen nagy kockázatokkal elvinni. Vagyis azt kell megoldani, hogy ne legyen érdemes egy bankfiókba bankrablási szándékkal bemenni. Ez egy összehangolt biztonsági rendszerrel kivitelezhető. Ennek fontos elemei az időzárakkal védett értéktároló eszközök, a védett módon, jó minőségű, azonosításra alkalmas felvételeket biztosító videorendszerek, a krízishelyzetekre felkészített alkalmazottak ugyanúgy, mint a nagy számban elhelyezett, könnyen, rejtve működtethető támadásjelzők, az intim kifizetőhelyek, a biztonságos, zárt pénzszállítási útvonalak, vagy a kezelt értékhatártól függő, eltérő kiszolgálási pontok. Természetesen nagyon fontos szerepet kap az olyan módon elhelyezett képzett biztonsági őr, aki a támadó számára nyilvánvalóan létezik és akár fegyverrel is rendelkezik, ugyanakkor a támadáskor a bankrabló számára elérhetetlen és beavatkozóképes marad.

Fontos biztonsági elv, hogy ha már egy támadást nem sikerült megelőzni, akkor annak lefolyása a lehető legkevésbé veszélyeztesse a banki ügyfelek és alkalmazottak testi épségét, tehát sem az alkalmazottaknak, sem a biztonsági őrnek nem feladata egy megindult támadásban a „rablófogás”. Ezen elv betartása mellett is alakulhatnak ki sajnos olyan szituációk, amikor fegyverhasználatra kerül sor. Ezekben a szituációkban is a banki ügyfelek és alkalmazottak testi épségének megóvása az elsődleges szempont. Sajnos az egyes bankrablások sok-sok hasonlóságot mutatnak, ugyanakkor mindegyiknek lehet olyan, többé-kevésbé egyedi vonása, amely egyedi, speciális kezelést igényelhet. Egy móri bankrablás szerencsére ugyanúgy atipikusnak mondható, mint a Széna téri drogos, alkoholos befolyás alatt álló, túszejtő támadó. Ezek tanulságait minden esetben értékelni kell, és ezeket figyelembe kell venni a biztonsági rendszer folyamatos korszerűsítése kapcsán. 

Büntethetőség 

A megelőzés a pénzintézeteknél nem ér véget. Ha a támadók számára nyilvánvaló a büntetés elkerülhetetlensége, az nagyon komoly visszatartó erő lehet. Ehhez a bűnüldöző szerveknek jó felderítési arányszámokat kell tudni felmutatni, a pénzintézeteknek pedig – együttműködve a rendőrséggel – támogatni kell ezt a munkát. Ennek az együttműködésnek jó példája a Magyar Bankszövetség és az ORFK között három éve megkötött együttműködési szerződés, melynek – egyebek között – egyik fontos eredménye az a riasztási átjelző rendszer, mely lehetővé teszi, hogy egy bankfióki támadásjelzés azonnal az ORFK bevetésirányító központjába, majd onnan a támadással érintett fiókhoz legközelebbi, beavatkozni képes rendőrségi egységhez kerüljön úgy, hogy a jelzéssel egy időben egy karbantartott adatbázisból az érintett bankfiók minden olyan adata (például megközelítési útvonal, GPS koordináták, alaprajzok, a fiók külső, belső fényképei, biztonsági berendezések), mely az erőszakos támadás kezelését támogatni tudja, szintén a rendőrök rendelkezésére áll majd. A rendszer próbaüzemben jól vizsgázott, rendszerbe állítására a második félév folyamán kerülhet sor.