Hogyan tovább a tűzvész után?

• 
• 

Részletek

2007. december 11. kedd, 00:00

 

Egy Angliában történt felmérés szerint a tûzeseteket követõen, az érintett cégek 80%-a képtelen volt folytatni tevékenységét, pedig kis odafigyeléssel a folytatáshoz szükséges legfontosabb adatok (ügyféladatbázis, kinnlevõségek stb.) megmenthetõk lettek volna.

Nem minden az, aminek látszik, illetve aminek gondoljuk. Szerencsére vannak független szervezetek (mint például ECB-S, NT-Fire), melyek szakértelmére támaszkodva kiválaszthatjuk a számunkra megfelelõ megoldásokat. Mire is gondolunk pontosan?

Tûz esetén – átlagosan 12 kg/m2 irodai éghetõ anyaggal számolva – a helyiségben lévõ hõmérséklet elérheti a 1090 °C-ot is. Ezen a hõmérsékleten, bármilyen más szekrényben – nem extrém körülményre tervezett tûzálló szekrényben – tárolt értékek megsemmisülnek, és további felhasználásuk lehetetlenné válik.

Adathordozókon tárolt adatok 55 °C felett, papíron lévõ adatok 177 °C felett visszanyerhetetlenné válnak. A független szervezetek által megbízott vizsgálóintézetek a termékek tesztelése során megbizonyosodnak arról, hogy amennyiben a szekrények két órán keresztül akár a tûzfészek közepében is vannak, a szekrény belsejében a hõmérséklet nem emelkedik a kritikus határ (50 °C, illetve 170 °C) fölé. Tûzállóság alapján megkülönböztetünk egy- és kétórás tûzálló szekrényeket.

A vizsgálat

Egy-egy szekrénytípus bevizsgálásánál két vizsgálatot végeznek el: tûzállósági, valamint hevítés- és ejtésvizsgálatot.

Tûzállósági vizsgálat:

A szekrényt 20 °C és 50% páratartalom mellett behelyezik a kemencébe. A kemence hõmérsékletét 1090 °C-ra hevítik. A vizsgált idõ elteltével (egy vagy két óra) a szekrényt hõmérsékletének lecsökkentéig a kemencében hagyják (kb. 15–20 óra). A szekrény belsejének hõmérséklete a kritikus értéket a kemence lekapcsolása után éri el, mivel a kemence (illetve a kiégett épület), mint környezet és a felhevült szekrény falszerkezete továbbra is sugározza a hõt a szekrény belseje felé.

Hevítés- és ejtésvizsgálat:

A szekrényt 22,5 percre (egyórás tûzállóság esetén) vagy 45 percre (kétórás tûzállóság esetén) behelyezik egy 1090 °C-ra hevített kemencébe. Az idõ lejárta után a kemencébõl kiveszik, és 9,15 m magasból egy kavicságyra ejtik. Ezután a szekrényt 22,5 vagy 45 percre ismét a kemencébe teszik, mely ekkor 840 °C hõmérsékletû, és lehûlésig ott tartják.

Ezzel a vizsgálattal szimulálják a valós környezetet födémleszakadás esetére. Ez esetben a szekrény három emeletnyit zuhan, és pont egy másik tûzfészekbe esik. Az esés következményeként létrejött deformációk ellenére a szekrénynek továbbra is tûzállónak kell maradnia, védelmet biztosítva a benne tárolt adatokat.

 

A minõsítés

A vizsgálatok elvégzését követõen egy jegyzõkönyvet állítanak ki, melyet megküldenek a minõsítõ intézetnek. A minõsítõ intézet a kiállított jegyzõkönyvek jóváhagyása után megadja a szekrényre vonatkozó minõsítéseket.

• Tûzálló irattároló szekrények esetén: S 60 P vagy S 120 P

• Tûzálló adattároló szekrények esetén: S 60 DIS vagy S 120 DIS

A tesztek elvégzését, az elõírt feltételeknek való megfelelést – ezáltal a minõsítés meglétét – a szekrény ajtajának belsõ oldalán elhelyezett tábla igazolja.

A tábla láttán teljesen nyugodtak lehetünk abban, hogy a szekrényben tárolt adatok egy- vagy kétórás tûzvész után is visszanyerhetõek maradnak, és folytatni tudjuk üzleti tevékenységünket (ez az idõtartam a valóságban hosszabb és rövidebb is lehet, a helyiségben található éghetõ anyag mennyiségétõl függõen).

A gyakorlatban sokszor elõfordul, hogy kis mennyiségû adattárolót kell biztonságosan elhelyezni, azonban ezért nem érné meg egy teljes szekrényt vásárolni. Ehhez nyújtanak segítséget a „vegyes” megoldások. Ez azt jelenti, hogy egy tûzálló irattároló szekrénybe (ahol a szekrény belsõ hõmérséklete 170 °C-ig emelkedhet) egy zárható rekesz kerül elhelyezésre, ami meggátolja, hogy a rekesz belsejében a hõmérséklet 50 °C fölé emelkedjen. Fontos megjegyezni, hogy ez a belsõ rekesz csak a szekrény belsejében lévõ 170 °C-tól védi meg az adathordozókat, hogy ne sérüljenek. A teljes védelmet a tûzálló irattároló szekrény falazata és a belsõ rekesz falazata együttesen biztosítja. Amennyiben ezt a belsõ rekeszt nem tûzálló szekrénybe (például páncélszekrénybe) helyezzük, úgy a rekesz falvastagsága egyedül nem lesz képes ellenállni a hõnek, így a benne tárolt adatok megsemmisülnek.

Nem árt az óvatosság

A piacon fellehetõk 30 perces tûzálló szekrények is. Érdemes azonban elgondolkodni azon, hogy fél óra valóban elég-e, hogy kiérjenek a tûzoltók, és el is oltsák a tüzet, mert 30 perc elteltével ebben a szekrényben már megsemmisülnek az adatok. Jelenleg még nincs egységes európai szabvány a 30 perces tûzálló szekrényekre vonatkozóan. Az ilyen típusú szekrények esetében legtöbbször a DIN 4102 szabványra hivatkoznak, ami csupán az építõiparban használatos hõszigetelõ anyagokra vonatkozó elõírásokat tartalmazza. Ez azt is jelenti, hogy a szekrény egészére többnyire nem állnak rendelkezésre vizsgálati dokumentumok, vagyis többek között az ajtók légmentes záródásáról nincsenek meggyõzõ bizonyítékok. A fenti szabvány biztosítja ugyan, hogy a szekrénybe épített szigetelõanyag 30 percig ellenáll a tûznek, de arról nincs információ, hogy a szekrény belsejében tárolt értékek mennyire maradnak védettek. Sok cégnél szünetmentes áramforrások alkalmazásával védik meg a munkatársak az elmúlt 15–20 percben végzett munkáikat, de nem gondolnak az elmúlt hetek (hónapok, évek) munkáinak biztonságos megõrzésére; pedig ez egy középkategóriás notebook árából egyszerûen megoldható lenne.