A válság hatása a vagyonvédelmi piacra - KOCKÁZATKEZELÉSI TENDENCIÁK

Részletek

2009. március 04. szerda, 00:00

 

A válság, illetve annak adekvát kezelése elképzelhetetlen a vállalkozások működési és piaci kockázatainak menedzselése nélkül. Ma már nem csak az a kérdés, hogy ki éli túl a válságot, hanem az is, hogy ki lesz a nyertese ezeknek a folyamatoknak.

A világgazdasági válság kialakulásában komoly szerepet játszott a pénzpiaci (hitel-) válság, amely egyértelműen visszavezethető a pénzügyi szektor felelősségteljes kockázatkezelési tevékenységének hiányára. Ezt ma már látjuk, és az összefüggéseket is feltártuk (sajnos csak utólag vagyunk okosak), de az igazság az, hogy voltak olyanok, akik már korábban felismerték ezeket a veszélyeket. Ők azok, akik a jövőbeli események bekövetkezési valószínűségeit és a következmények súlyosságát modellezik: a hivatásos kockázatelemzők. A globális válság egyik eredménye, hogy a veszélyek, fenyegetettségek feltárásával ma már nem csak a pénzügyi szektor foglalkozik, hanem szinte minden szakmában elterjedt gyakorlattá vált.

VÁLSÁGKEZELÉS DIÓHÉJBAN

Minden válságnak – így a mostaninak is – alapvetően két szakasza van: az első fázisban a mutatók elindulnak lefelé, a másodikban pedig felfelé. Érthető okból az első fázis fájdalmasabb, és ezért jelenleg mindenki ezzel foglalkozik, pedig a válságok általános természetének megértéséhez a második fázis ismerete is szükséges. Az első fázisban a vállalatok célja a piaci pozíció megtartása, rosszabb esetben a túlélés. Kissé leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy a kockázatkezelési tevékenység fókuszában a veszélyek és fenyegetettségek állnak. A második fázisban a vállalatok célja a piaci pozíció erősítése, új piacok meghódítása, az expanzió. A kockázatkezelési tevékenység itt már kibővül az üzleti lehetőségek kezelésével is. Bármilyen válság esetén két rossz válasz lehetőség van: figyelmen kívül hagyni a megváltozott feltételeket, és túlreagálni a helyzetet. A fentiek alapján nem meglepő, hogy a válságkezelés egyik leggyakrabban alkalmazott módszere, az elbocsátás (például csoportos létszámleépítés) nem biztos, hogy valóban hatékony módszer. A fűnyíró elv alkalmazása nem jó megközelítés, mert nem számol azzal az evidenciával, hogy a humán erőforrás a legértékesebb erőforrások közé tartozik. Minden elbocsátott dolgozóval értékes know-how távozik a cégtől, ez pedig nem más, mint a cég összértékének csökkenése. A következő általános takarékossági intézkedés a fejlesztések leállítása, amely rövid távon kétségtelenül megtakarításokat eredményez, de hosszú távon az üzleti lehetőségek beszűkülésével jár. A válságkezelésnek inkább az üzleti folyamatok teljes körű felmérésén és újratervezésén kellene alapulnia, ezt hívjuk BCP-nek, (az eredeti angol elnevezés: business process reengineering). De igazán azok a cégek járnak a legjobban, akik a folyamatok újraszervezését követően a működési és piaci kockázatok felmérése és kezelése mellett döntenek. A kockázatmenedzsment – a globális válság miatt megváltozott üzleti környezetben – ma már nem luxusnak, hanem elengedhetetlen alapfeltételnek számít.

MILYEN EGY IGAZI VÁLSÁG?

Jelenleg a globális gazdasági válság mellé Magyarországon úgynevezett morális társadalmi (érték-) válság is társul. A hazai helyzet sajátossága, hogy a magyar gazdaság megroppanását jelentős társadalmi feszültségek is kísérik. Viszont kicsit távolabbra tekintve, és előreszaladva az időben látható, hogy fel kell készülnünk a szabályozási keretrendszer változására, mert a jövőben új EU-s normáknak és irányelveknek kell majd megfelelnünk. Az egységesülő európai szabályozási rendszerre történő felkészülést már a múltban el kellett volna kezdenünk. Az ilyen határokon átívelő szabályozási kereteknek történő megfelelés (compliance) az egyik legkomolyabb üzleti kockázatot rejti magában. Eközben egyértelműen felerősödtek azok a kezdeményezések, amelyek a személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység szabályairól szóló 2005. évi CXXXIII. Törvény betarthatatlansága miatt új vagyonvédelmi szabályozás kidolgozására irányulnak. Aki ismeri a hazai vagyonvédelmi szektort, az tudja, hogy probléma az is, ami a törvényben benne van: például az elektronikus megfigyelőrendszerek által rögzített adatok megőrzésének maximális ideje; illetve probléma az is, ami kimaradt belőle: például a törvényes foglalkoztatás költségei kiszámításának eredményeként kapott minimál óradíj fogalma, vagy a szolgáltatások független szakmai minősítése alapján történő osztályba sorolás. Sok rossz példát lehetne még megemlíteni, ugyanakkor a jelenlegi válság egyik pozitív hatása lehet, hogy széles körű párbeszéd kezdődik egy új vagyonvédelmi törvény megalkotásáról, és – tanulva a tapasztalatokból – az előkészítésébe immár minden érintett bevonásra kerül majd.

HOGYAN TOVÁBB?

Nem kell jóstehetségnek lenni ahhoz, hogy számítsunk a világgazdaságban nemsokára bekövetkező vállalati egyesülésekre, felvásárlásokra és szétválásokra. Ezek a tendenciák Magyarországra is biztosan megérkeznek, vagyis nagy bizonyossággal prognosztizálható a magyar vagyonvédelmi piac átalakulása is. A generalista piacvezető nagyvállalatok további piacokat szerezhetnek, miközben a közepes és kicsi hazai tulajdonú cégek közül azok lesznek igazán sikeresek, akik specializálódnak, akik vezető pozícióra törnek egy szűkebb szegmensen belül. A civil biztonsági szféra tevékenységét alapjaiban befolyásolja az általános foglalkoztatottsági helyzet. A gazdasági válság hatására eddig is már több tízezer magyar munkavállaló veszítette el állását, és egyelőre úgy tűnik, hogy a folyamatnak még messze nincs vége. A munkanélküliek táborának növekedése egyértelműen növeli a társadalmi feszültségeket is. A bűnügyi statisztikákban még nem látható egyértelmű összefüggés a bűnözési mutatók és a gazdasági válság között, de ennek van reális esélye, és rendkívül súlyos kockázatként kell kezelni. A válság hatására egyre több munkanélküli lesz, akik közül biztosan lesznek olyanok, akik mindenféle előképzettség nélkül vállalnak majd vagyonőri munkát. A szakma általános színvonalának csökkenése mellett ez a feketegazdaság erősödésének kockázatát is magában hordozza. A civil biztonsági szektorra leselkedő veszélyek közül az egyik legnyilvánvalóbb az, hogy a cégek takarékossági intézkedései között előkelő helyen szerepel a vagyonvédelemre szánt költségvetés csökkentése. Ebből következik, hogy 2009- ben nem lehet a vagyonvédelmi piac jelentős növekedésére számítani (valószínűbb a piac összvolumenének csökkenése), viszont a szolgáltatások megoszlásánál a specializáció és a koncentráció nagy valószínűséggel prognosztizálható következmények.

TÚLÉLÉS VAGY PROFITNÖVELÉS?

A válság hatására egyértelműen felértékelődött a kockázatelemző és értékelő tevékenység, illetve megnövekedett a proaktív kontrollok kiépítésének és működtetésének gyakorlati jelentősége. De a tervszerű és szisztematikus kockázatmenedzsment helyett kampányszerűen végrehajtott kockázatkezelés sem vezet minden esetben kielégítő eredményre. Mindig is voltak, és jelenleg is vannak divatos, úgynevezett „sláger” kockázatok. Könnyű abba hibába esni, amikor a benchmark adatok felhasználásával végrehajtott kockázatmenedzsment olyan kockázatok kezelésével foglalkozik, amelyek adott vállalkozás számára nem is relevánsak. Ebben az esetben az eredmény jó esetben „csak” erőforrások pazarlása, rosszabb esetben pedig az igazán kritikus kockázatok figyelmen kívül hagyása lehet. Viszont a mostani válság nyertesei azok lesznek, akik nem eseti jelleggel, hanem tervszerű és szisztematikus kockázatkezelési tevékenységet folytatnak. És végül a jó hír: minden válság leírásának definíciójában szerepel, hogy időtartama véges. Összességében megállapítható, hogy a válság hatására a vagyonvédelmi szektorból vállalkozások fognak eltűnni, és néhány év múlva új, sikeres vállalkozások neveit tanulhatjuk majd meg.