Válságkezelés a gyakorlatban

Részletek

2009. július 05. vasárnap, 00:00

 

A válság, illetve annak adekvát kezelése a működési kockázatok és a folyamatokba épített kontrollok újradefiniálását tette szükségessé. A hatékony adaptáció biztosítja a túlélést, de a rövid távon elérhető stabilizációnál fontosabb a hosszabb távon megalapozható kiszámítható fejlődés.

ELMÉLET–GYAKORLAT

A cikksorozat előző részében a magyar gazdaság aktuális helyzetét, illetve a válság káros hatásainak leküzdésében használható segítséget nyújtó kockázatkezelési elméletet mutattam be. Ugyanakkor az az igazság, hogy könnyen beszélek, mert szerencsés helyzetben vagyok, ugyanis az Állami Autópálya Kezelő (ÁAK) Zrt-nél dolgozom, ahol annak ellenére, hogy az állam 100%-ban tulajdonos, nem kapunk egyetlen forint állami támogatást sem (vagyis semmilyen előnyünk nem származik abból, hogy az állam a tulajdonosunk), tehát tisztán üzleti alapon, szolgáltatási szerződésünknek megfelelően dolgozunk. Minden rajtunk múlik, vagyis ha jól dolgozunk, akkor a cégnek is és nekünk is jól megy. A gazdálkodási elszámolásokhoz kapcsolódó külső értékeléseink szerint tavaly 100%-osan, hibamentesen teljesítettünk. Alapelvünk, hogy társaságunk működéséért minden munkavállalónknak felelősséget kell vállalnia. Mi valóban komolyan gondoljuk, hogy „rajtunk múlik”. Az elmúlt években végrehajtottunk egy rendkívül tudatos felkészülési programot, amelynek eredményeként a közelmúltban több területen is kiemelkedő eredményeket értünk el. Nem csak szavak szintjén vagyunk elkötelezettek a „fenntartható fejlődés” mellett, hanem eddigi teljesítményünk alapján kaptunk több – nemzetközi szintű – elismerést is. A legjelentősebb magyar vállalatok körében végzett felmérés szerint az ÁAK 2008-ban Magyarország 3. társadalmi, gazdasági és környezeti kihívások szempontjából legjobban teljesítő cége. Az átláthatóságra és elszámoltathatóságra vonatkozó felmérésben, a magyar cégek között a megtisztelő 5. helyen végeztünk. A „Legjobb Munkahely” felmérésben, az 1000 főnél többet foglalkoztató vállalatok rangsorában az elsők lettünk. A nemzetközi vezetéskultúra vizsgálatában más országok hasonló tevékenységet folytató vállalataival mértek össze bennünket, és a nemzetközi átlagot meghaladó értékeket értünk el. Természetesen büszke vagyok arra a cégre, amelyiknél dolgozom, de a fenti eredmények bemutatásának nem a dicsekvés volt a célja, hanem annak alátámasztása, hogy a válság nem „derült égből csap le” a gazdaság gyanútlan szereplőire, hanem egy hosszú folyamat – bizonyos mértékben tervezhető – részeként érkezik meg. A válságra történő felkészülés és a válságkezelés sem kampányszerűen végrehajtott intézkedéseket jelent, hanem tudatos és tervszerű intézkedések sokaságát, melyek szervesen beépülnek a cégek működésének mindennapjaiba. Nálunk a válságkezelés azt jelenti, hogy évek óta építjük azt a vállalatot, amelyik képes fennmaradni – és reményeink szerint – megerősödni a jelenlegi kedvezőtlen gazdasági tendenciák közepette is. A válság tavaly őszi eszkalációja óta a cég vezetése nyílt, őszinte – és ezért hiteles – kommunikációt folytatott a Társaság dolgozóival. A vezetőség megőrizte higgadtságát, így tudott mindenkinek nyugodt, megfontolt és reális helyzetértékelést adni. A felső vezetés saját attitűdjével és viselkedésével mutat példát arra, hogyan lehet és kell érdemben kezelni a válság mindennapi kihívásait. A kedvezőtlen gazdasági folyamatokkal történő szembenézés első napjaiban megfogalmaztuk, hogy mik azok az értékek, amelyeket minden körülmények között meg akarunk menteni. A sok kényszerű változás között biztosan meg akarjuk tartani a kiemelkedő szakembergárdánkat. Az elmúlt évtizedekben felhalmozott tudást nem fogjuk veszni hagyni. Sok helyen kellett meghúzni a nadrágszíjat, de törekszünk arra, hogy dolgozóink ne veszítsék el állásukat, és – a lehetőségeknek megfelelően – némi biztonságot tudjon nyújtani a vállalat. Cserébe viszont mindent be kell dobnunk, mert az eddigi kiemelkedő teljesítményünket is minimum meg kell kétszereznünk (bár az is igaz, hogy nincs sok időnk ezen elmélkedni, mert rengeteg a feladat). Jelenlegi válságkezelési tevékenységünk alapját tehát az elkötelezett, szakmailag magasan képzett és motivált emberekből felépített erős munkavállalói csapat adja.

KONKRÉT MEGVALÓSÍTÁS

Nincs minden helyzetre érvényes recept, de általánosságban igaz, hogy a sikeres válságkezelés nem a rövid hatókörű akciók miatt lesz eredményes. Természetesen szükség van a gyors és hatékony eseti beavatkozásra is, de a lényeg a hosszú távú szemléletben van. Ha egy vállalat működésébe képes hoszszabb távon is integrálni a Risk Management funkciókat, akkor nagyobb eséllyel küzd meg a válság negatív hatásaival, és nem csak a túlélésre kell majd fókuszálnia, hanem arra, hogy miként tehet szert előnyre a gyorsan változó, néha erősen turbulens gazdasági és üzleti környezetben. A sokszereplős vagyonvédelmi piacon mindenkit más mértékben sújtanak a válság kellemetlen következményei. A vagyonvédelmi feladatok ellátásához csak részben kapcsolódó Rendőrség 2009-ben még kevesebb erőforrást tud majd biztosítani a vagyon elleni bűncselekmények felderítésére, ezért ezek felderítési aránya várhatóan tovább fog romlani, a civil biztonsági szektorra így több feladat és több felelősség fog hárulni. A statisztikák már most is azt mutatják, hogy egyre nagyobb a bűnözők kockázatvállalási hajlandósága, egyre brutálisabbak a támadások, és egyre magasabb az elkövetési érték. A társadalom leszakadó rétegeiben pedig egyre több „krízisbűnöző” jelenik meg, akik életkörülményeik romlása miatt kényszerülnek vagyon elleni bűncselekmények elkövetésére. Ilyen környezetben nagyobb felelőssége van az államnak, a helyi önkormányzatoknak, a jogalkotóknak és az SzVMSzK-nak is. A vagyonvédelmi vállalkozások lehetőségei beszűkültek, egyre gyakoribbá válnak a céges felvásárlások és a hatékonyságjavító egyesülések. Egyes vállalkozások kényszerből megváltoztatják profiljukat, és lesznek olyanok is, akik véglegesen kivonulnak a vagyonvédelmi szektorból. Feltételezhető, hogy a profiltisztítás és specializáció kérdése idén minden szervezetnél felvetődik. A cégek mellett természetesen a vagyonőrök is megszenvedik a válságot. Erősödik a fluktuáció, és növekszik a fekete- vagy szürke-foglalkoztatás aránya. A problémákat csak súlyosbítja, hogy a megrendelői oldal is rákényszerül a vagyonvédelmi költségvetések csökkentésére. A visszafogott biztonságtechnikai beruházások mellett komoly az igény az élőerős költségeken történő megtakarításra is. A vagyonvédelmi piac ezen általános kockázatainak ismerete segítséget nyújt abban, hogy mindenki beépíthesse azokat saját szervezete kockázatkezelési tevékenységébe. És igaz, hogy nincs általános recept, de vannak olyan alapelvek, melyek betartása megteremtheti a kockázatok kezelésének segítségével a válságkezelés szükséges feltételrendszerét. Evidenciaként kezeljük, pedig „minden a fejben dől el”. Csak azok bízhatnak saját jövőjükben, akik a problémák megoldását elsősorban nem mástól (például az államtól) várják, hanem saját erőfeszítéseket tesznek. Vissza kell adni a munka becsületét, és meg kell teremteni az átláthatóság, a tisztességes munkavégzés, a korrekt együttműködés és a felelősségvállalás feltételeit. Természetesen az elvesztett bizalom helyreállításáért is meg kell dolgozni, illetve a rövid távú gondolkodás helyett erősíteni kell a stratégiai szemléletet. És a legfontosabb: a kockázatok kezelése nem a kockázatkerülést jelenti, a jövőbeli sikerek záloga ugyanis nem a kockázatos helyzetek elkerülését, hanem sokkal inkább azok kiaknázását jelenti.