Luigi Galvani

• 
• 

Részletek

2008. június 19. csütörtök, 00:00

 

Luigi Galvani Bolognában született 1737. szeptember 9-én. Ősei közül meg kell említeni Bettino Galvani nevét, aki a Nagy Lajos királyunk által 1367-ben alapított pécsi egyetem jogászprofesszora volt. Kortársai közül említésre méltó Henry Cavendish, Benjamin Franklin és Alessandro Volta.

Luigi eredetileg teológiai tanulmányokat szeretett volna végezni, hogy a szerzetesi hivatást választhassa. Ebben nyilván nagy része volt nagybátyjának, aki tanulmányai költségét fedezte, és aki mellesleg a város ősi templomának, a San Petroniónak a kanonoka volt. Családi nyomásra azonban feladta elképzelését, és először irodalmat és filozófiát tanult, mígnem 1755-ben – apja nyomdokaiba lépve – a bolognai egyetemen orvosi tanulmányokba kezdett, de a kor szokásainak megfelelően ezzel párhuzamosan filozófiát is tanult. Jellemző, hogy 1759-ben egy napon kapta meg orvosi és filozófiai diplomáját.

Galvani szülőháza Bolognában a via Marconin

Ezt követően folytatta orvosi tanulmányait, már a szülészetre és az anatómiára koncentrálva. 1762-ben írta meg doktori disszertációját a csontok képződéséről „De ossibus” címmel. 1763-ban a sebészet tiszteletbeli, és az anatómia rendes tanárának nevezték ki, 1768-ban pedig a gyakorlati orvostudomány professzora lett, ám ezt a tanszékét hamarosan felcserélte a bonctani katedrával.

Ezzel párhuzamosan a bolognai egyetemtől független Művészeti és Tudományos Intézetben a szülészet professzora lett. 1782-ben – ginekológus professzorának, Giovanni Antonio Gallinak az utódjaként – kinevezték a szülészeti tanszék élére.

Galvani szobra Bolognában a róla elnevezett téren

Professzori munkássága és tudományos kutatásai mellett tevékenyen részt vett Bologna vallási életében is. Szent Ferencnek a világi hívők számára alapított úgynevezett harmadik rendjének tagjaként 1780-ban tett ünnepélyes fogadalmat.

Galvani 1764-ben feleségül vette Lucia Galleazzit, aki a Bolognai Tudományos Akadémia professzorának a lánya volt. A feljegyzések szerint felvilágosodott szellemű, társasági feleség volt, bölcs és nemes szellemű társa a neves tudósnak, és számos esetben tanácsadója, irányítója volt a kísérleteknek. Egyébként ugyanennek az intézménynek az elnökévé választották Galvanit 1772-ben.

Galvani és feleségének sírja Bolognában, a Corpus Domini-templomban

Anatómiaprofesszorként lett figyelmes a békacomb különös tulajdonságára. Munkatársaival a békacomb rángatózását tapasztalták valahányszor a combideg preparálását végezték, s a boncolókés az ideghez ért, miközben az akkor minden laboratóriumban megtalálható dörzselektromos gépen egy szikra ugrott át. Később egy rézhorog segítségével a békacombot az ablak vasrácsára akasztotta, s ott is ugyanaz a rángatózás mutatkozott, amikor a békacomb nekiütődött a vasrácsnak. Kezdetben a légköri elektromosság jelenlétének szerepet tulajdonított, de a vasrácsos kísérlet különböző időjárási viszonyok között is végbement. Ezután kiterjedt vizsgálatokba kezdett, amelyekről így írt: „…fogtam az állatot, és bevittem egy zárt szobába, ott ráhelyeztem egy vaslemezre; és amikor a lemezt az idegbe akasztott rézhoroggal megérintettem, ugyanazt a görcsös rángatózást figyeltem meg, mint azelőtt. Más fémekkel is próbálkoztam hasonló eredménnyel… A nem vezetőkkel semmi hatást nem kaptam. Ez eléggé meglepő volt, és ahhoz a sejtéshez vezetett, hogy az elektromosság magában az állatban székel, a sejtést az a megfigyelés is megerősítette, hogy egyfajta szubtilis idegfluidum (hasonló a leideni palack elektromos fluidumához) köti össze az ideget az izommal, amikor az összehúzódások létrejönnek.” Azt is tapasztalta, hogy igen erős a rángatódzás akkor, ha a kísérleti állat testének idegei és izmai kétféle fémmel, a két fém pedig egymással érintkezik. Galvani a rángatódzások okát az állati test elektromos töltésére, az „állati elektromosságra” vezette vissza. Kísérletei eredményéről 1791-ben számolt be „Az izommozgásban megfogalmazott elektromos erőkről” című tanulmányában.

Galvani kísérleti eszközei

Két évvel később Volta – a rivális paviai egyetem fizikaprofesszora – elvégezte ugyanazokat a kísérleteket, s arra a következtetésre jutott, hogy a jelenség lényege a két különböző fém érintkezésében van, s a békacomb csak jelzi az elektromos hatás jelenlétét.

Fémelektróda elhelyezése egy békában

Utólag úgy látszik, hogy Galvani is, Volta is részben tévedett. Galvaninak igaza volt abban, hogy az izom-összehúzódásokat elektromos ingerhez kötötte, de az „állati elektromosság” feltételezése tévesnek bizonyult. Volta helyesen tagadta az „állati elektromosságot”, de tévedett abban, hogy minden elektrofiziológiai hatáshoz két különböző fémre, mint áramforrásra van szükség.

Álláspontjának védelmében Galvani 1794-ben nevének feltüntetése nélkül „A vezető ív használata és hatása az izmok öszszehúzódására” címmel könyvet jelentetett meg, amelyben fém nélkül előidézett izomösszehúzódásról számolt be. Galvani az egyik béka izmát egy másik béka idegével érintette meg: így mutatta ki elsőként az élő szövetben működő bioelektromos erőket.

Feltétlenül meg kell említeni, hogy a Galvani és Volta közötti tudományos vita milyen békés körülmények között, minden személyeskedés és ellenségeskedés nélkül zajlott le. Ezt részben Galvani nemes természetének, részben pedig Volta emelkedett stílusának volt köszönhető.

A sikeres évtizedek után, 1790. június 30-án súlyos csapás érte Galvanit: 47 éves korában váratlanul elhunyt felesége, aki kutatásaiban egyik legfőbb támasza volt. Végső nyughelyéül a Corpus Domini- templom kolostorát választotta. 1798. december 4-én, 61 éves korában bekövetkezett halálát követően őt magát is itt, felesége mellett helyezték örök nyugalomra. A sors különös iróniája, hogy ez a sikeres tudós életének utolsó évét jövedelem nélkül, koldusszegénységben, elhagyottan tengette, szülőházába visszavonulva.

Az történt ugyanis, hogy 1796. június 19-én Bonaparte Napóleon csapatai elfoglalták Bolognát. A tolentói béke következményeképpen a pápai állam nemcsak a várost, hanem egész Romagna tartományt elvesztette. Miután megalakult a Cisalpin Köztársaság, 1798. március 26-án Bolognában kihirdették, hogy minden állami tisztviselőnek hűségesküt kell tennie az új rendszernek. Erre azonban Galvani nem volt hajlandó az antiklerikális beállítottságú kormány miatt. Ezért megfosztották katedrájától, és még arra sem volt lehetősége, hogy tanítványait magánúton fogadhassa. Kizárták az egyetemről, és minden jövedelmétől megfosztották.

Esete olyan közfelháborodást okozott, hogy a politikusok visszakoztak, és ismét felkínálták a professzori címet anélkül, hogy esküt kellett volna tennie. De Galvani, aki már egészségi problémákkal is küszködött, nem tudta kiheverni ezt a súlyos csapást.

Halála után tanait Giovanni Aldini, Galvani unokaöccse hirdette nagy meggyőződéssel. Bolognában társaságot szervezett a nagy tudós tanainak terjesztésére, mint ahogy a paviai egyetemen is megalakult a Volta-társaság. Aldini Európa-szerte látványos és nagy sikerű előadásokat tartott az emberi és állati holttestekkel végzett villamos kísérletek bemutatásával.

Galvaniról nevezték el többek között a galvanométert, a galvánelemet és a galvanizálást, de nevét hirdeti az egyik Holdkráter, amely közvetlenül az Alessandro Volta kráter mellett fekszik. Olaszországban több emlékbélyeget is bocsátottak ki a nagy tudósra emlékezve. Bolognában, tevékenységének színhelyén közvetlenül az ősi, nagy hírű egyetem mellett teret neveztek el Galvaniról, ahol – közvetlenül az ősi egyetem székhelye, az Archiginnasiopalota előtt – életnagyságú márványszobra hirdeti örök dicsőségét. Jellemző, hogy emlékműve is a békákkal végzett kísérletére figyelő tudóst örökíti meg.

Mindazonáltal Galvani emlékét az a tény őrzi leginkább, hogy úttörő tevékenysége utat nyitott az elektrofiziológia tudománya felé, és az ő kísérletei nyomán alkotta meg Volta az első, gyakorlatban is alkalmazható villamos áramforrást, megindítva ezzel a villamosság korszakát.

Galvaniról készült festmény 1785-ből