|
|||||||||
 |
|
||||||||
|
|
Alessandro Volta
Voltában a szintén olasz anatómussal, Luigi Galvanival (1737–1798) és Georg Simon Ohmmal (1787–1854) együtt az elektrotechnika megalapítóját tisztelhetjük.
Gróf Alessandro Giuseppe Antonio Anastasio Volta 1745. február 18-án látta meg a napvilágot az észak-itáliai Comóban, amely akkor a Habsburg Birodalomhoz tartozott, és amelynek a jeles római történetírók, az idősebb és ifjabb Plinius, XI. Ince pápa és Angelo Michele Colonna, a hírneves barokk festő mellett kétségkívül legnevezetesebb szülötte volt. Aligha él a Földön olyan civilizált ember, aki ezzel a névvel, amelyről a villamos feszültség alapegységét elnevezték, ne találkozott volna.
Apja, Don Filippo Volta lombard nemes, anyja pedig Donna Maria Maddalena dei Conti Inzaghi volt, aki szintén nemesi családból származott. A családot szoros szálak fűzték az egyházi körökhöz. Filippo, az apa például 11 éven át tagja volt a Jézus Társaságnak. Voltának nyolc nővére született, akik közül hárman még csecsemőként meghaltak. 1793-ban elvette a nálánál 20 esztendővel fiatalabb Teresa Peregrinit, egy lombard nemesi család sarját, akivel boldog házasságban éltek három fiúkkal együtt.
A feljegyzések szerint mindig barátságos, szívélyes és rendkívül szerény ember volt, akit tanítványai mindenkor szerették és becsülték. Mint kutató, megfigyeléseiben mindenkor rendkívül pontos volt, és kísérleteit is ragyogó képesség jellemezte. Ugyanakkor ízig-vérig társasági ember is volt, aki elbűvölte hallgatóságát szellemes megjegyzéseivel. Közismert, hogy szenvedélyesen szerette a kávét, és egy anekdota szerint egyszer valaki megkérdezte tőle, hogy miért issza cukor nélkül. Volta így válaszolt: „Mert így több kávé fér a csészébe.” Mindazonáltal határozottan kiállt tudományos nézetei mellett (itt elegendő a Luigi Galvanival hosszan tartó vitájára utalnunk az „állati elektromosság” lényegét illetően). Volta gyermekkoráról viszonylag kevés ismerettel rendelkezünk. Egy biztos: rendkívüli tehetsége nem mutatkozott meg kisgyermekként. Csak négyéves korában kezdett beszélni, ezért szülei sokáig azt hitték, hogy szellemileg visszamaradott. Csak hétéves korában, apja halála után, amikor nagybátyja vette át sorsának irányítását, érte utol hasonló korú társait.
1758-tól két évig egy jezsuita iskolába járt. Tasso és Virgil volt kedvenc költője, és már ekkor latin versekkel örvendeztette meg tanárait. Angol, francia és latin nyelvből oklevelet szerez, de holland és spanyol nyelven is olvas. Tanárai felismerve páratlan tehetségét arra biztatták, hogy lépjen be a rendbe. Ő azonban már 14 éves korában elhatározta, hogy – bár a nevelői jogászt szerettek volna belőle faragni – fizikus lesz, mivel már gimnazistaként is sokkal inkább az elektromos jelenségek érdekelték. Ezért 18 esztendős korában nem kezdte meg egyetemi tanulmányait a jogi fakultáson, hanem intenzív levelezésbe kezdett korának két vezető tudósával, a turini professzorral, Giambattista Beccariával és a párizsi apáttal, Jean-Antoine Nollettel. Már 1769-ben, egy Beccariához intézett levelében részletesen kifejtette az elektromosságról vallott nézeteit.
Diákkorában jelent meg első tudományos munkája „Az elektromos tűz vonzóerejéről és az ezzel összefüggő jelenségekről” címmel. 24 éves korában írta első könyvét latinul, és több ezer oldalas levelezését később öt vastag kötetben publikálta. Teljes életműve összesen nyolc kötetben jelent meg. Számtalan utazás és látogatás jellemezte kapcsolatait barátaival és kollégáival a felvilágosodás korát élő Európában. Kapcsolatait olyan nevek fémjelzik, mint Benjamin Franklin, Horace Bénédict de Saussure, Pierre Simon de Laplace, Lavoisier és Charles Augustin Coulomb. Utazásai során eljutott Svájcba, a német államokba, Franciaországba és Angliába.
Tudományos karrierje szempontjából azonban két színhely emelkedett ki: Párizs és London. Ez utóbbi hozta számára azt a rendkívüli megtiszteltetést, hogy a Londoni Királyi Társaságtól 1794-ben – első külföldiként – elnyerte a Copley-kitüntetést. (Csak emlékeztetőül néhány név a kitüntetettek közül: 1757. Lord Cavendish, 1781. Herschel, 1805. Davy, 1820. Orsted, 1838. Faraday, 1841. Ohm, 1860. Bunsen, 1883. Lord Kelvin, 1922. Rutherfod, 1925. Einstein, 1929. Plank, 1938. Bohr, 1952. Dirac és 2006. Stephen Hawking). Hat évvel később ugyanitt jelentette be élete legfontosabb felfedezését a Volta-elemekre vonatkozólag.
Alessandro Volta 1774-ben már Comóban tanított fizikát, 34 éves korában pedig kinevezték a Paviai Egyetem kísérleti fizika professzorának, ahol egy új előadótermet építettek számára, és engedélyt kapott a fizikai szertár kialakítására pénzügyi korlátozás nélkül. A Paviai Egyetemet egyébként 1361- ben alapították, és Alessandro Volta mellett itt temették el Christopher Columbust is. Pályafutásának további állomásait az alábbiakban tömörítve ismertetjük:
|
BelépésHírdetés |
|||||||
|
|||||||||
