Alessandro Volta (II.)

• 
• 

Részletek

2008. máj. 15. csütörtök, 00:00

 

Volta kutatásai során számos felfedezést tett; többek között kifejlesztett egy, az eddigieknél hatásosabb, az influencián alapuló elektrosztatikus gépet, és ami még fontosabb, egy rendkívül érzékeny, szalmaszálas elektroszkópot. E műszer érzékenységét kondenzátor beiktatásával fokozta tovább.

Érdekes találmánya volt a Volta-pisztoly (1. ábra), amely nevével ellentétben nem fegyver volt, hanem a telegráfnak és a belsőégésű motornak a korai őse. Ennek az volt a lényege, hogy egy pisztolyszerűen kiképzett üvegbe töltött éghető gázelegy villamos szikra hatására lángra lobbant, és a zárókupakot puskagolyóként kilökte az üvegből. Az égés éppolyan robbanásszerűen zajlott le, mint a gépkocsi hengerében.

Ennyiben tekinthető a belsőégésű motorok előfutárának. Ugyanakkor Volta rájött, hogy robbanást előidéző szikra szigetelt vezeték segítségével tetszőleges távolságról létrehozható, és ezzel megalkotta a telegráf ősét. Minthogy sokat foglalkozott a gázok vizsgálatával, kézenfekvő, hogy egy gázüzemű örökégőt is kifejlesztett (2. ábra).

Ám mindezen felfedezések eltörpülnek legfontosabb találmánya, a Volta-oszlop mellett (3. ábra). A találmány lényege tulajdonképpen rendkívül egyszerű volt. Váltakozva egymás fölé rakott két különböző fémből készült korongot, amelyek közé rendre nedves kartonpapírt helyezett. Így olyan oszlopokat alakított ki, amelyek az ábrán is láthatók.

Ugyanezen az alapelven működött egy másik megoldás: poharakat félig megtöltött vízzel vagy sóoldattal, és ezekbe merítette váltakozva a különböző fémpárokat. Az egyik fém (A) ezüst vagy réz volt, míg a másik (Z) cink vagy ón. A réz-, illetve az ezüstkorong nála és követőinél sokszor nem volt más, mint egy-egy pénzdarab. Például Nicholson és Carlisle, akik a Voltaoszloppal még ugyanebben az évben végrehajtották az első vízbontásos kísérletet, félkoronás ezüstpénzeket használtak. 

Volta találmánya azonnal hatalmas sikert aratott. Az egyik ok éppen abban rejlett, hogy bárki igen egyszerűen csinálhatott Volta-oszlopot magának és kísérletezhetett vele, a másik pedig az, hogy a sztatikus elektromos és mágneses jelenségeket a XVIII. század során már széleskörűen vizsgálták, és az elektrosztatika fontosabb törvényeit Coulomb, Cavendish, Priestley és Franklin már meg is fogalmazta. A leideni- palack alapvető kísérleti eszköz lett, ezzel már nagy erejű villamos ütéseket és intenzív fényjelenséget is elő lehetett idézni.

Volta találmányának korszakos jelentősége azonban éppen abban rejlett, hogy az általa kifejlesztett eszköz folyamatosan és hosszú ideig szolgáltatta az áramot, ellentétben a leideni-palack és hasonló, dörzsöléssel gerjesztett villamos sűrítőberendezések nagy erejű, de pillanatszerű kisülésével. Noha a ma is használatos, évente milliárdos nagyságrendben gyártott elemek formájukban és alakjukban különböznek a Volta-féle oszloptól, alapvető szerkezetük, működési elvük ugyanaz. 

Összefoglalva Alessandro Volta tevékenységét megállapítható, hogy legnagyobb érdeme az első, gyakorlatilag is használható áramforrás előállítása volt. Benne elsősorban nem egy nagy elméleti szakembert, hanem egy zseniális, kísérletező pedagógust és felfedezőt tisztelhetünk, aki ezer szállal kötődött kora tudósaihoz. Európa szinte minden nevezetes egyetemét és főiskoláját meglátogatta, így Magyarországon is járt, 1782-ben felkereste a selmecbányai bányászati főiskolát.

Volta azon kevesek közé tartozott, akiket egész életükben elhalmoztak elismerésekkel és kitüntetésekkel. 29 évesen már iskolaigazgatóvá, 34 évesen pedig egyetemi tanárrá nevezték ki. Aktív tanúja volt kora legjelentősebb politikai változásainak: az európai felvilágosodás nemzeti mozgalmainak, az olasz szabadságtörekvéseknek, a francia forradalomnak, a napóleoni időknek (legfontosabb találmányát személyesen mutatta be Napóleonnak, aki elhalmozta kegyeivel, és emellett jelentős összegű nyugdíjat is kiutalt számára), és végül a Habsburgok először reformorientált, majd reakciós politikájának. 

Ez utóbbinak is köszönhető, hogy a galvánelem kifejlesztését követően fokozatosan visszavonult, feladva először kutatói tevékenységét, majd egyetemi tanári katedráját. 1819-ben végleg búcsút mondott a paviai egyetemnek, és hátralevő éveit családjának körében töltötte camnagói birtokán, ahol 1827. március 5-én hunyt el 82 éves korában. Posztumusz megtiszteltetéseinek nincs se szeri, se száma. Ezek közül kétségtelenül a legszámottevőbb az, hogy a feszültség egységét 1881-ben róla nevezték el. Volta szülőhelyén, Comóban a főtér is az ő nevét kapta, és 1927-ben megépítették az ún. „Volta-templomot” (4. ábra), amelyben egy egész kis múzeumot szenteltek tevékenységének, és ahol kéziratai, könyvei és egyéb kiadványai mellett számos általa készített kísérleti berendezés látható, legalábbis azok, amelyek a paviai egyetemen berendezett Volta emlékkiállításból az 1897-es tűzvészt követően megmaradtak. Az egyetem központi udvarán életnagyságú szobrot állítottak emlékére (5. ábra), és a számára épített előadótermet (6. ábra) is róla nevezték el (Aula Volta), ahol mellszobra hirdeti múlhatatlan dicsőségét (7. ábra).

Természetesen a bélyeggyűjtők is lerótták tiszteletüket egy Volta arcképét és legfontosabb találmányát, a Volta-oszlopot ábrázoló bélyeg megjelentetésével (8. ábra). Végül a nagy fizikus iránti tiszteletet juttatták kifejezésre az olaszok azzal is, hogy – az azóta már megszűnt – 10 000 lírás bankjegy egyik oldalára arcképét, másik oldalára pedig a comói Tempio Voltiano (Volta-templom) képét nyomtatták (9. ábra). Hasonló jellegű megtiszteltetésnek szánta a japán Toyota cég azt, hogy hibrid meghajtású sportautóját Lexus Alessandro Volta névre keresztelték. Ez a sportkocsi 3,3 literes, V6-os benzinmotort kombinál egy 650 V-os elektromotorral. Ennek a megoldásnak több jótékony hatása is van: a minimális károsanyag-kibocsátáson kívül a 408 LE összteljesítményű motor, amely 700 km-t mindössze 52 liter benzinnel képes megtenni úgy, hogy az autó végsebessége 250 km/h, és 0-ról 100 km/h sebességre mindössze 4,06 másodperc alatt gyorsul fel.