Túlfeszültség-védett villamos szereléstechnika

Az alábbi kétrészes cikkünkben elsőként az épületek villamos szereléstechnikai átalakulásának kiváltó okait tekintjük át, majd a második részében a „Nem csak a 0,4-eseké a világ…” címmel egy csokorra való gyakorlati tapasztalatról számolunk be, hogy hogyan lehet, és miért szükséges a különféle hálózatok túlfeszültségvédett kialakítása. Szerelés közben hogyan lehet a megváltozott új követelményeknek megfelelő hálózati megoldásokat megvalósítani!



Technológiai fejlődés – összetett követelmények

Szinte nincs villamos technológia, amely az elmúlt évtizedekben olyan nagy mértékben megváltozott volna, mint az elektronikus informatika, adatátvitel-technika és a kommunikáció. Az ipari és az épületautomatizálás az utóbbi években már a kis- és közepes vállalatoknál is nélkülözhetetlen, és azok kezelése, telepítése és karbantartása pedig jól képzett szakembereket igényel. Eközben azok az épületvillamos-szerelési tevékenységek, melyek korábban jellegzetesen erős- és gyengeáramú területre oszlottak, egyre inkább széles körű tájékozottságú villamos szakembereket igényelnek! A specializálódás során az elektronikus technikák és technológiák ilyenfajta fejlődése jó lehetőségeket biztosít a villamos szakemberek számára, hogy felkészültségüket, hozzáértésüket bebizonyítsák!

MSZ EN 62 305 villámvédelem – túlfeszültség-védelem

Az új uniós villámvédelem szabvány 2006. augusztus 1-jén életbe lépett. Előírásai szerint az épületvillamos elektronikus rendszerek számára a várható villámkárkockázatok figyelembevételével a közvetlen és közvetett villámkárok elleni védelemre szabványos védelmet kell létesíteni. Az elektromágneses villámimpulzus másodlagos hatása az épület elektronikus rendszereiben – ha nincsen megfelelő védelem – már egy közeli villámcsapás esetén is meghibásodásokat, adatvesztéseket és üzemzavarokat okozhat.

Rendszerfelépítés

Az informatikai rendszereket illetően elmondható, hogy egy adathálózat felépítése hasonló egy, a villamos energia elosztására szolgáló olyan hálózathoz, amely a háztartásokban ismert és elterjedt. Az adathálózatok is hasonlóak, kábelekből, vezetékekből, elosztókból és a végberendezések csatlakozásaiból épülnek fel. A különbség csupán csak a struktúrák összetettségében és bizonyos fokig a feszültségszintekben, valamint az átvitt teljesítményekben, a működési sebességben és az adatvesztés elleni különleges zavarvédelmi és túlfeszültség-védelmi intézkedésekben rejlik. Ezek a meggondolások szükségessé teszik, hogy az adatvonali hálózatok tervezése és létesítése során az elektromágneses zavarok hatásainak lehetséges csökkentésére az intézkedéseket megtegyék. (Pl. EMC-zavarás és -zavartatás elleni védelem (MSZ EN 61 000-4-5) és villám- és túlfeszültség-védelem (MSZ EN 62 305 szerint). Az ezekhez szükséges SPD túlfeszültség-levezető védőkészülékek teljes választéka megtalálható a Dehn+Söhne gyártmánykínálatában!

1. ábra
Strukturált kábelezés a megfelelő hierarchiaszintekkel

Hálózati struktúrák és azok megvalósítása

Az épületekben az LPZ villámvédelmi zónarendszerben létesített adatátviteli hálózatok rendszerint úgynevezett strukturált kábelezéssel vannak kialakítva. Ez a kialakítás általánosan alkalmazható, és a felhasználástól független kábelezést tesz lehetővé, amelyet sem egy adott hálózati topológiára, sem egy gyártóra vagy termékre nem szabtak. Ma már egyetlen hálózattal megoldhatók, használhatók a jövőbeli kommunikációs és adatvonali különböző szolgáltatások is, pl. a strukturált kábelezés segítségével szövegek, adatok, beszéd és/vagy képek továbbíthatók!

Különbséget kell tenni alapvetően a telephelyi elosztóhoz kapcsolódó primer, az épületi elosztóhoz kapcsolódó szekunder, valamint a munkaállomásokhoz kapcsolódó tercier kábelezés között. A különböző területek közötti interfészeken olyan elosztómezőket (pl. patchpanel) telepítenek, melyek a rendezőkábelek egyszerű áthelyezését teszik lehetővé.

A helyi hálózatként igen elterjedten használják az Ethernet-et, mely akár 1000 MBit/sec és 10 GBit/sec átviteli sebességeket is lehetővé tesz. A strukturált kábelezés eredéményeként ma már elérhető a kommunikáció a telefon és hálózat, a biztonságtechnika és az épületautomatizálás között, valamint az internethez való hozzáférés is. Az adatátvitel azonban csak annyira lehet jó minőségű, mint a hálózat biztonsága. Ezért éppen a biztonsági szempontok kerülnek inkább előtérbe.

Általános EMC-szempontok, alkalmazások

Az eszközrendszereket és berendezéseket már az EMC-követelményeknek megfelelő villám- és túlfeszültség-védelem tervezése során úgy kell kialakítani, hogy azok a saját elektromágneses környezetükben rendeltetésszerűen működjenek, és ne bocsássanak ki olyan zavarokat, melyek a környezetben jelen lévő más eszközöket, berendezéseket és rendszereket zavarhatnának. (Ez az elektromágneses összeférhetőség – EMC – alaptétele.)

Ennek során fontos, hogy a környezeti feltételeket az elektromágneses zavarforrás szempontjából is megvizsgáljuk. Az EMC-tervezés során fontos intézkedések létesüljenek, mindenekelőtt a térbeli elkülönítések, helyes, csatolásmentes vezeték-nyomvonalak kialakítása, az árnyékolások és/vagy a SPD túlfeszültség- védelmi eszközök koordinált alkalmazása. Helyesen méretezve és alkalmazva mindezek az intézkedések a korszerű kommunikációs hálózatok megbízható és magas fokú rendelkezésre állását biztosítják.

A zavarmentes folyamatos hálózati üzem teljes EMC-biztonságot feltételez, és természetesen ebbe tartozik az épület villám- és túlfeszültség-védelme is. Az EMC-orientált villámvédelem létesítése a védelmi hatások ismeretét, rendszerfelépítését, továbbá a villám- és túlfeszültség-levezetők helyes kiválasztását és beépítését jelenti az információtechnikai rendszerek számára.

2. ábra
Patch-kábel Cat.6-os teljesítményű túlfeszültség-védelemmel

Zavarokkal szembeni ellenálló képesség

Ahhoz, hogy az informatikai eszközök valóban helyes működése adott villamos környezeti feltételek mellett megítélhető legyen, az eszközök EMC-zavarállósága döntő fontosságú. Az információtechnikában használt levezetők feladata pedig az, hogy a zavarokat a veszélytelen érték alá korlátozza, és a végberendezés zavarállóságát úgy biztosítsa, hogy az áteresztett érték a végberendezés EMC-vizsgálati értéke alatt hatástalan maradjon. A megfelelő túlfeszültség- levezető kiválasztása során nemcsak a rendszer paraméterei fontosak, hanem az is, hogy működésekor egyáltalán képes-e a levezető arra, hogy megvédje a végberendezést, és annak működését ne zavarja!

A Yellow/Line túlfeszültség-levezető termékeknél a levezető osztályának a jelzése az eszköz feliratozásán található. A végberendezés jelölésével összefüggésben megállapítható, hogy a levezető és a végberendezés villamos katalógusában megadott paraméterei összeillenek-e, illetve energetikailag koordináltak-e.

A Yellow/Line-eszközök működőképessége egy egyszerű (LifeCheck funkció) vizsgálat segítségével gyorsan és egyszerűen ellenőrizhető. A hálózatépítés és vizsgálat e tevékenységei klasszikusan a villanyszerelők tevékenységei közé tartoznak. Természetesen a kábelezés és telepítés tevékenységeivel szemben magas követelményeket kell támasztani, hogy e rendszerek biztonsága a villám- és túlfeszültségek behatása során is biztosítva maradjon. Másrészt éppen ez lehet a villanyszerelők jövőbeni tevékenységi területe. Ehhez a jövőbeli újításokra felkészült szakemberek számára új és érdekes lehetőségek nyílnak, hogy tevékenységüket kiegészítsék és kiterjesszék.

3. ábra
Példák a levezetők energetikailag koordinált alkalmazására a Yellow/Line-levezetőosztálynak megfelelő és a Yellow/Line-levezetőosztály szimbólumának felépítése

Egy jó példa a zavarbiztonságra

Az AS-Interface gyártótól független, a legalsó terepi szint számára kifejlesztett buszrendszer, amely főként a bináris szenzorokat és aktorokat köti össze a föléjük rendelt vezérlési szinttel. Emellett azonban lehetővé teszi a kommunikációt más, magasabb szintű funkciós hálózatokkal is. Gazdaságilag ésszerű megoldásként az AS-i-busz mind a gépek közötti adatcserét illető egyre növekvő igénynek, mind az Enterprise-szintig terjedő, adatátvitellel szemben támasztott megnövekedett követelménynek megfelel. A 20 000-nél is több megvalósult alkalmazás bizonyítja, hogy az AS-Interface segítségével mintegy 30%-os költségmegtakarítás érhető el a hagyományos, párhuzamos kábelezéssel szemben.

Az AS-Interface technológiája és topológiája

Az AS-Interface egy Monomaster-terepibusz rendszer. A Master szervezi a hozzárendelt Slave-ek felé való adatcserét, és a folyamatadatokat fölérendelt vezérlés, pl. egy PLC, egy PC vagy egy Gate, illetve más hálózatok számára rendelkezésre bocsátja. Karbantartás esetén nincs szükség különleges ismeretekre a vezérlés fajtáját vagy a címkiosztást illetően. Az adatokat és a tápenergiát kéteres, profillal ellátott árnyékolatlan 2x1,5 mm2-es vezetéken továbbítják a teljes buszrendszerben. De akár a kereskedelemben kapható kerek vezetékek is használhatók 2,5 mm2-ig. A rendszer védettsége IP67. A zavarokkal szembeni érzéketlenség miatt gyakorlatilag nincsenek fektetési előírások, de a villám- és túlfeszültség-védelem létesítése az LPZ-zónarendszerben szükséges!

Az AS-Interface terepi busz előnyei

Az AS-Interface-t a szenzor-aktor iparág vezető gyártói fejlesztették ki, és 1994-ben vezették be eredményesen a piacra. A felhasználók általi magas fokú elfogadottság egyik lényeges oka az egyszerűség, mellyel elérték, hogy a műszaki tulajdonságokat célorientáltan alakítsák ki.

EMC-védelem az AS-i-rendszerekben, alkalmazások

Három olyan tényező van, mely az elektromágneses összeférhetőség kérdését jelentőssé teszi:

  • az eszközök egyre növekvő érzékenysége,
  • az eszközök és berendezések növekvő száma,
  • az eszközök növekvő mértékű hálózatba kötése.

Az elektromágneses összeférhetőség ezzel a buszrendszerek szükséges követelményévé és minőségi jellemzőjévé válik. Az összeférhetőséget azonban nem csak az eszközök szerkezeti adottságai határozzák meg, hanem a telepítés intelligenciája is. A gyakorlatban időközben néhány szabály terjedt el:

  • nagy vezetőhurkok elkerülése és az azonos alkalmazású erősáramú vezetékek és buszvezetékek lehetőleg szoros fektetése,
  • nagy távolságok a földelt részek és a vezetékvégek között,
  • a buszrendszer bevonása a meglévő villámvédelmi berendezésbe az alkalmas villám- és túlfeszültség-védelmi eszközök használatával.

Az épületek belső villám- és túlfeszültség-védelmének megoldása

A hagyományos külső villámvédelem védett terében való létesítés esetén:

  • Villámvédelmi potenciál-kiegyenlítés a kWh fogyasztásmérő előtt az LPZ 0/1 villámvédelmi zónaátmeneten, DEHNventil villámáram-levezetőkkel.
  • Túlfeszültség-védelem a 230/400 Vos épület-alelosztó rendszerben 2-es típusú levezetőkkel az LPZ 1/2 villámvédelmi zónaátmeneten.
  • Védelem AS-I számára kifejlesztett 3-as típusú túlfeszültség-védelmi modullal (4. ábra).

Ez a túlfeszültség-védelmi eszköz gyakorlatilag azonos méretű a lapos kábelmodullal, valamint a felhasználói modulban egy kivezetett földelővezetékkel rendelkezik. A túlfeszültség-védelmi modul tehát a felhasználói modul mellett vagy helyette használható. Amennyiben az AS-Interface hálózati vezetékeket az épületeken átívelően fektetik, akkor az a buszvezetékek villámáram- levezetőképes védelmi eszközzel való felszerelését jelenti (4. ábra).

4. ábra
DEHN+SÖHNE gyártmányú AS-i túlfeszültség-védelmi modul

Az AS-i túlfeszültség-védelmi modul

A Siemens céggel közösen a Dehn + Söhne cég egy túlfeszültség-védelmi modult fejlesztett ki az AS-Interface számára. Az AS-i túlfeszültség-védelmi modul segítségével így az AS-Interface is bevonható egy berendezés túlfeszültség-védelmének teljes körű rendszerébe. A védelmi modul eszközei, vagy bizonyos berendezésrészek túlfeszültségek elleni megbízható védelmét teszi lehetővé AS-i-hálózatokon. A villámvédelmi zónakoncepció keretein belül az eszköz az LPZ1 – LPZ 2 zónák határán alkalmazható.

Eközben mind a sárga AS-i-vezetéket, mind az energiaellátás fekete vezetékét megvédhetik a túlfeszültségek ellen. A vezetékcsatlakozás egy hagyományos FKE-, vagy PG-E csatolómodul segítségével történik.

A túlfeszültség-védelmi modul kialakítása, csatlakozása és védettsége (IP 67) azonos, mint a többi AS-i felhasználói modulé. A modul könnyen beilleszthető egy AS-i-rendszerbe, mivel egyrészt nincs szükség AS-i-címre, másrészt pedig csekély a saját áramfelvétele (< 3 mA).

A túlfeszültségek levezetése egy olajálló földelővezeték segítségével történik, mely fixen a modulra van szerelve, és a lehető legkisebb ellenállással kell csatlakoztatni a védendő berendezés földeléséhez. A diagnosztika leegyszerűsítésére két világítódióda mutatja a túlfeszültség-védelmi modul működőképességét az AS-i-vezetéken és az energiaellátó vezetéken.