Villamos energia-ellátás

Részletek

2008. október 16. csütörtök, 00:00

 

Ma a világ (nem csak a közvéleménye, médiája, de vezetői is) minden műszaki kérdést csupán három szempont alapján próbál megítélni: a környezetvédelem, az energiaválság és a merkantilizmus (kizárólag a pénzben kifejezhető gazdaságosság) szemlélete alapján. Természetesen ez a három szempont a villamos megoldásoknál is alapvető, de messze nem lehet kizárólagos. Tudomásul kell venni, hogy a villamosenergia-ellátás ma már olyan civilizációs létszükséglet, ami mással nem váltható ki, s amelynek folytonossági igénye másodperc nagyságrendű egyensúlyt igényel. (A gyógyítás, a közlekedés, sőt a kenyérellátás is létszükséglet, de ezek ideig-óráig más megoldásokkal is kiválthatók, és folytonossági igényük biztosításánál másodperc nagyságrend nem merül fel.) A villamos ellátás kérdéseit tehát az ellátás speciális ismereteinek hiányában nem lehet tisztán a három általános alapszempont ismereteinek birtokában megoldani.

A fejlődés során a villamosenergia-ellátás műszaki kérdéscsoportja is túlzottan nagyra nőtt ahhoz, hogy ne legyen szükség specializálódásra: élesen kettévált a fogyasztói (alapvetően kisfeszültségű) és táplálási (ennek keretében erőművi, átviteli, szolgáltatási, de főként nagy- és középfeszültségű) szakmára. Az Elektroinstallateur olvasói elsősorban a fogyasztói, tehát kisfeszültségű kérdésekben érdekeltek. Mi tiszteljük a nagyfeszültségű oldal képviselőit, akiknek munkája egyre nagyobb elméleti felkészültséget igényel, de rá kell mutatnunk arra, hogy ma már a kisfeszültségű kérdéseket sem lehet megfelelő elméleti felkészültség és a fejlődés naprakész ismeretei nélkül megoldani. (Az igazság persze az, hogy soha nem is lehetett, csak ma már – igen gyakori alkalmazásuk miatt – egyszerű, gondolkodást nem igénylő rutinmunkának tekintjük azt, ami a maga idejében bizony komoly megfontolást igényelt.) Az új megoldások (elsősorban a félvezetők és a szabályozástechnika) új, szinte korlátlan lehetőségeket nyújtanak, de ugyanakkor új problémákat (pl. felharmonikusok, túlfeszültség-védelem, EMC) is felvetnek. Mindemellett a piacon szinte naponta megjelenő új gyártmányok ismeretére is szükség van a munkákhoz. (Hol van már az az idő, amikor az 1956-ban megjelent – az alapvető elméleti ismeretek mellett katalógus-gyűjteménynek is tekinthető – Csordás-könyv évtizeden át elegendő kézikönyvnek volt tekinthető!) Mindezek naprakész ismereteinek tolmácsolásával kívánja lapunk továbbra is Olvasóinkat mindennapi munkájukban segíteni és a fejlődéssel való lépéstartásukat biztosítani.