|
|||||||||
 |
|
||||||||
|
|
Tervellenőrök feladata
Lapunk 6. számában Bálint Péter vitát kezdeményezett a tervellenőr feladatáról, működésének módjáról és jogosultságáról. Az alábbiakban a Magyar Mérnöki Kamarától dr. Korda János alelnök és Szöllőssy Gábor főtitkára véleményét, valamint Bálint Péter viszontválaszát ismertetjük, aki továbbra is felveti azt a kérdést, hogy a jelenlegi szabályozással ellentétben, a tervellenőröknek az építési igazgatás megbízásából az engedélyezési terveket kellene alaposabban és felelősséggel átvizsgálni, nem felmenteni a tervezőt a tervezői felelősség alól. A továbbiakban is várjuk olvasóink véleményét.
Hozzászólás Bálint Péter „Vitaindító: a tervellenőr” című cikkéhez
A vitaindító cikk a Magyar Építéstechnika 2008/6. számában jelent meg. Egyik mondata: „Azt hiszem, ilyen formában nem fordul elő sehol másutt sem, mint nálunk, hogy a tervező mellett a tervellenőr is az építtető megbízásából, az ő pénzéért dolgozik.” E cikkben (és a vitában) nem a tervezői önellenőrzésről, hanem az ezen túlmenően előírt, a tervezőtől független tervellenőr által végzett tervellenőrzésről írunk (nem vitatkozunk).
A tervezőtől független építési tervellenőrzésnek két fő formája alakult ki:
tervellenőrzési rendszer.
Franciaországban jogszabály kötelezi a tulajdonost az építménybiztosításra. A biztosítóintézetek megalapozott, részletes, tényadatokon nyugvó statisztikai vizsgálata meggyőzően igazolta, hogy egyes tervek (tartószerkezet, szigetelés stb.) ellenőrzési költsége lényegesen kisebb, mint az ellenőrzéssel elhárított építési kár. Megtakarítást hoz a tervellenőrzés, ezért a biztosítóintézet jól felfogott érdekében rendszeresen elvégezteti. (A biztosítóintézetek az épületbiztosítás kötelezővé tételére a díjtételeik jelentős emelésével reagáltak. Az épületbiztosítás elrendelése nem gazdaságos módja a tervellenőrzésnek.)
Német nyelvterületen általában előírják az építmények egy részére és csak egyes tervfajtákra a tervellenőrzést. A Német Szövetségi Köztársaságban a tagállamok végezték (kisebb eltérésekkel) a szabályozást. Például Bajorországban az épületeket tervellenőrzés szempontjából három csoportba sorolják:
A tervező mellett a tervellenőr is az építtető megbízásából, az ő pénzéért dolgozik, mivel a tervellenőrzésből származó megtakarítás is nála jelentkezik.
A 290/2007. (X. 31.) Korm. rendeletben előírt tervellenőrzés a német tapasztalatokat igyekszik hasznosítani, átvenni. Nálunk is csak egyes építmények és azoknak csak meghatározott tervei (pl. tartószerkezet) ellenőrzése kötelező. A jelentősebb hidak terveinek ellenőriztetése már régen bevezetett hazai gyakorlat. Ezek általában közösségi beruházásban közpénzből épülnek, ezért van az, hogy az építtető közpénzből fedezi a tervellenőrzés költségét.
A tervezőtől független tervellenőrzést az EU egyes nem német nyelvterületű tagállamaiban is bevezették, alkalmazzák.
dr. Korda János
Tisztelt Szerkesztőség!
A Magyar Építéstechnika 2008/6. számában Bálint Péter vitát kezdeményezett arról, vajon mi a feladata a tervellenőrnek, mi legyen működésének módja és jogosultságának alapja, azaz mi is a hatásköre.
A vitaindítás ténye meglepett, hiszen a Magyar Mérnöki Kamarában évek óta téma ez a kérdés. A Kamara, ezen belül az Építési Tagozat képviselői is részt vettek azokon a tárgyalásokon, amelyeken a német és az osztrák tapasztalatok alapján kamaránk a tervellenőrzés szabályozásának alapelveit megfogalmazta. Erről a Mérnökújság a kamarai tagságot többször is tájékoztatta.
A Kamara a 290/2007 (X. 31) Korm. sz. rendelet megjelenését követően azonnal megkezdte a szabályozás reá háruló feladatainak elvégzését a Választmány 2007. november 11–12-i ülésén elfogadott, az alábbiakban közölt elvi jelentőségű állásfoglalással.
„Figyelembe véve, hogy a független tervellenőrzést csak az úgynevezett európai alapkövetelmények szempontjából és az építmények egy részére (embertömeget veszélyeztető építményekre) írja elő az új jogszabály, valamint tekintettel arra, hogy a tervellenőrzés nem korlátozhatja a (szakszerű) tervezői szabadságot, kamarai szabályzatot kell készíteni a független tervellenőrzés előírásaira, mely tartalmazza:
Ezen elvi állásfoglalás alapján, valamennyi érdekelt szakmai tagozat bevonásával, közös munka eredményeképpen elkészült a Magyar Mérnöki Kamara Tervellenőrzési Szabályzata, melyet a Választmány 2008 áprilisában tartott ülése, majd a Kamara legfelsőbb döntést hozó fóruma a Küldöttgyűlés is elfogadott. (Az igen terjedelmes szabályzat a www.mmk.hu honlapon megtalálható.) A Küldöttgyűlés ugyanakkor határozatában leszögezte, hogy a szabályzat ideiglenes, annak módosítását az alkalmazás során felmerülő tapasztalatok alapján a 2008. november 28-ra tervezett rendkívüli Küldöttgyűlésnek kell jóváhagynia. A módosítást 2008. szeptember 30-ig a Magyar Mérnöki Kamara titkárságához (info@mmk.hu) beérkező javaslatok alapján a területi kamarák titkárainak és a tagozati minősítő bizottságok képviselőinek részvételével kell előkészíteni.
Mindezek alapján úgy gondolom, a tervellenőrzés szabályozásának első lépéseit valamennyi érdekelt bevonásának biztosításával a Magyar Mérnöki Kamara 2008. május 17-i Küldöttgyűlésén megtette. A szabályozás változtatásának szükségességéről azonban nyilvánvalóan további vitát lehet folytatni, ennek során figyelembe kell venni az eddigi gyakorlatot is. A Magyar Mérnöki Kamara elnöksége és a szabályozás kialakításával megbízott szakemberek várják a szakma képviselőinek javaslatait, tapasztalataik összefoglalását.
Szőllőssy Gábor
Tervezői felelősség...
A Magyar Építéstechnika 2008/6. számában vitát kezdeményeztem a 290/2007 (X. 31.) kormányrendeletben meghatározott és elrendelt tervellenőr tevékenységéről és helyéről az építési folyamatban. Kezdeményezésemre – szándékaimat nem teljesen átérezve – reagált Szöllőssy Gábor a Magyar Mérnöki Kamara főtitkára, melyben bizonyítja, hogy a Magyar Mérnöki Kamara a reá háruló kötelezettségeknek a törvényi előírásoknak megfelelően eleget tett, megalkotta és a 2008. május 17-i Küldöttgyűlésén jóváhagyta a Tervellenőrzési Szabályzatot. Ezt nem vitatom és korábban sem vitattam, sőt én is ott voltam azok között, akik ennek a szabályzatnak az alkalmazását jóváhagyták. Nem is tehettem másként, mert a hivatkozott rendelet megszületett, életbe lépett, alkalmazását kötelezővé tették. Más kérdés, hogy megpróbálva utána járni a most folyó kivitelezéseknél, nem találtam – a beszakadt autópálya alagút kivételével, ahol tervezési előírás a kétszeres ellenőrzés – egyetlen olyan dokumentációt sem, amelynél sor került volna e szabályzat szerinti tervellenőrzésre.
Ugyancsak levelet írt dr. Korda János alelnök úr is, ő a tervellenőrök finanszírozását vette védelmébe, arra hívva fel a figyelmet, hogy a tervellenőr építtető általi megbízása több országban gyakorlat és kedvezőbb költségű megoldásokra ad lehetőséget.
Én igazán azt szerettem volna vitára bocsátani, hogy helyes-e a kiviteli terveket ellenőriztetni, és helyes-e, hogy a tervellenőrzési megbízást ugyanaz a fél adja ki, aki a terveket is megrendelte. Lehet, hogy felvetésem nem volt elég világos, ezért most megpróbálom azzá tenni.
A rendelet szerint a tervellenőrnek a kiviteli tervekben azt kell ellenőriznie, amit az építési engedély kiadásakor az Építési Hatóság is ellenőrzött, így
Itt kezdődik a gondom, mert úgy érzem, hogy a hatósági munka felelősségét és tartalmát a jogalkotó rátolta a megrendelőre. (Ezzel – vállveregethetően dicséretesen – komoly anyagi kötelezettségtől mentesítette az amúgy is túl sok költségvetési pénzt elnyelő apparátust.) Eddig is az volt az érzésem, hogy az építési engedélyezési dokumentációt elsősorban a tervezői nyilatkozat teszi engedélyezhetővé, mert az építési előadók a beadott anyag jó részét csak számba veszik (darabra) és ahhoz keveset tesznek hozzá. A tűzvédelem, vagy az egészség- és környezetvédelem még véleményezi a terveket (melyeket azután az előadó beollóz a határozatba), de a statikai és épületfizikai számítások csak átlapozódnak. Eddig se volt, ez után sem kell olyan fizetett alkalmazott, aki ez utóbbiaknak érdemben utána számolna. Mentesül az építési engedélyezési terveket készítő tervező is a felelősségtől, mert: idézem az MMK szabályzatát: „A tervellenőr (a tervezővel a kár keletkezésében való közrehatás arányában) felel a tervellenőri nyilatkozatában nem kifogásolt, szakági tervellenőri hatáskörébe tartozó tervhibákért.” Itt azonban a kár keletkeztetője a tervező, aki rosszul tervezett, de ha a tervellenőr ezt nem kifogásolta és bekövetkezett a kár, akkor a felelősség az övé, nincs min osztozni. Sajnos, ma már a használatbavételi engedélyek kiadásához sem kell tervezői nyilatkozat.
Felmentettük a tervezőt és a hatósági személyeket a felelősség alól, és létrehoztuk a mindenért felelős tervellenőrt, aki szerintem nem tudja teljesíteni feladatát. Miért nem? Mert a kiviteli tervek sorsa szinte követhetetlen. Ma már egyre ritkább eset az, amikor az építési engedélyezési terveket készítő tervező állítja elő a kiviteli terveket is. A megrendelők előszeretettel adják ki a feladatot a kivitelezőknek, amúgy a nagyvilágban már igen elterjedt „design and built” konstrukcióban, amikor a kiviteli terveket sokszor a generálvállalkozó, sokszor alvállalkozói készítik el. Ezek a tervek követik a munkafolyamatokat, nem egyszerre, előre készülnek el – erre nincs is idő, mert a szerződéskötés után a munkát azonnal meg kell kezdeni – folyamatos vagy fokozatos tervszállítás következik be. Az is egyre gyakoribb, hogy a megrendelők nem alkalmaznak generálkivitelezőt, hanem „construction management” formában maguk bonyolítják le a kivitelezést és ekkor a terveztetés még szövevényesebb úton járhat. Úgy gondolom, hogy tervellenőrre nem a kivitelezési tervezés fázisában van szükség, hanem, mint legtöbb helyén a világnak, az építési engedélyezési eljárás során. A kivitelezés nem térhet el az engedélyezettől és ezt menet közben, valamint az átadáskor hatósági ellenőrzésnek kell nyomon követnie. A kiviteli tervek ellenőrzése során feltárt kedvezőbb megoldások általában ütköznek a már kiadott építési engedélylyel, azt csak nagyon indokolt esetben fogja a Megrendelő megismételtetni, mert akár egy évet is veszíthet. Oroszországban például a teljes statikai számítást be kell adni engedélyeztetésre és azt az engedélyező hatóság ellenőrizteti, majd az ellenőrzött tervek használatát kötelezővé teszi. Talán a gyakorlat itt túl merev, mert egyetlen pillér menet közbeni elhagyását is a statikai modellbe történő beavatkozásnak tekintik, új eljárást írnak elő, mely az ottani gyakorlat szerint akár egy év késedelmet is jelenthet.
Az építészeti vagy városépítészeti tervelellenőrzés jó részét a jelen gyakorlatban külön tervellenőr nélkül az önkormányzatoknál összehívott tervzsűrik látják el, ők formálnak véleményt, adnak ki állásfoglalást a bemutatott tervekről. Itt legfeljebb az opponenseket nevezhetnénk tervellenőrnek.
Azt különösen összeférhetetlennek tartom, ellentétben a hozzászólásban felsorolt példákkal, hogy a tervezőt is és a tervellenőrt is ugyanaz a megrendelő fizeti. (A megrendelő fizessen többet a tervellenőrzés alapossága miatt a hatóságnak, de ne annyit, amennyit a jelen állapotok szerint a tervellenőröknek kellene, mert az ő pénztárcája is véges.) A tervellenőr és a tervező is – mai fogalmaink szerint – azonos kategória. Ki lehet tervellenőr? Csak a vezető tervező, de ő ezt a címet ha kéri, automatikusan megkapja. Ez esetben a megrendelő kit bízzon meg a tervezéssel? Mindegy lehet számára, csak az egyik ne tegyen keresztbe a másiknak, mert akkor sehova sem jutunk.
Összefoglalásként: vitafelhívásom tárgya az kívánt lenni, hogy véleményem szerint a jelenlegi szabályzatokkal ellentétben a tervellenőröknek az építési igazgatás megbízásából az engedélyezési terveket kellene alaposabban és felelősséggel átvizsgálni, nem felmenteni a tervezőt a tervezői felelősség alól, illetve a kivitelezést folyamatában és a befejezéskor szigorúan számon kérni.
Bálint Péter
|
BelépésHírdetés |
|||||||
|
|||||||||
