A tervellenőr

• 
• 

Részletek

2008. október 15. szerda, 00:00

 

A tervellenőr

A tervellenőrök kérdéséről Bálint Péter szerkesztőbizottsági elnök kezdeményezett vitát, melynek alapját a 290/2007. (X. 31.) Kormányrendelet képezi. A további véleményformálást segítendő szándékkal állítottam össze az alábbi táblázatot.

Idézetek a 290/2007. (X. 31.) Korm. rendeletből
8. § (5) A tervező a kivitelezési dokumentáció részeként tervezői nyilatkozatot tesz, amely tartalmazza:	9. § (3) A tervellenőr az ellenőrzés során tervellenőri nyilatkozatot készít, amely tartalmazza f) annak kinyilvánítását, hogy
8. § (5) da) az általa tervezett műszaki megoldás megfelel a vonatkozó jogszabályoknak, így különösen az Étv. 31. §-ának (1)–(2) és (4) bekezdésében meghatározott követelményeknek, az országos településrendezési és építési követelményeknek és az eseti hatósági előírásoknak,	9. § (3) fa) az általa ellenőrzött műszaki megoldás megfelel a vonatkozó jogszabályoknak, így különösen az Étv. 31. §-ában meghatározott követelményeknek, vonatkozó szabványoknak, az országos építési követelményeknek és az eseti hatósági előírásoknak,
db) a vonatkozó nemzeti szabványtól eltérő műszaki megoldás alkalmazása esetén a szerkezet, eljárás vagy számítási módszer a szabványossal legalább egyenértékű,	fb) a vonatkozó nemzeti szabványtól eltérő műszaki megoldás alkalmazása esetén a szerkezet, eljárás vagy számítási módszer a szabványossal legalább egyenértékű,
dc) az építési engedélyezési terv és a kivitelezési terv összhangban van.	g) annak ismertetését, ha az engedélyezési dokumentációtól – a jogszabályok keretein belül – a kivitelezési dokumentáció eltér.

A táblázat lényege: a kamarai tagsággal, jogosultsággal, vizsgával és továbbképzéssel rendelkező tervező nyilatkozatát az ugyancsak kamarai tagsággal, jogosultsággal, vizsgával és továbbképzéssel rendelkező tervellenőr nyilatkozata megismétli. Úgy tűnik, az előbbi nem teljesen megbízható. Magam részéről, aki már jó ideje felhagytam az aktív tervezéssel, hozzászólni nem kívánok. Viszont érdeklődéssel olvasnám azok hozzászólását, akik ma is terveznek és ellenőriznek, melyek az ő tapasztalataik a jogszabály fennállásának egy éves évfordulóján? Mi egy mai építtető véleménye: jutott-e valami többlethez azáltal, hogy a tervellenőri költségráfordítással megduplázta a nyilatkozatok számát?

Hajtó Ödön

Tisztelt Szerkesztőség!

Szomorúan olvasom Agora rovatukban a tervellenőrzésről kibontakozó polémiát. 

Szomorú vagyok, mert megint sikerült egy törvénnyel és egy kormányrendelettel olyan jogi szabályozást létrehozni, mely nem csak kritika nélküli másolása egy más gazdasági és kulturális környezetben működő megoldásnak, hanem tele van kiskapukkal és vitára okot adható megfogalmazásokkal. 

Szomorú vagyok, mert a szakma most kezdi (velem együtt) vitatni a hatásokat, holott a törvény már több mint két éve, a rendelet is közel egy éve hatályos. 

Szomorú vagyok, mert a Magyar Mérnöki Kamara általam nagyra becsült képviselői, lapjuk 9. számában mindketten félreértik a Bálint Péter úr és mások által megfogalmazott gondolatokat a problémáról. Nem azt vitatja senki, hogy az MMK hogy készült fel a tervellenőrzés végrehajtására, hanem azt, hogy hogyan juthattunk idáig. Az igaz, hogy az elismerten ideiglenes kamarai szabályzat kidolgozásában az Építési Tagozat képviselője is részt vett, ez a kötelességünk. De a jogszabály jelen formájával a tagozat soha nem értett egyet. 

Ennyi kesergés után lássuk, merre lehetne továbblépni. Javaslataimat röviden az alábbiakban foglalom össze:

1. A német példa alapján jelentősen szűkíteni kellene a szakterületeket, ahol tervellenőrt kell alkalmazni. Kerülni kellene az olyan megfogalmazásokat, hogy a tervező és a tervellenőr felelős „a jogszabályok, szabályzatok, építési előírások, szabványok és egyéb szakmai szabályok (kiemelés tőlem) betartásáért” (Étv. 33. § (1) b) és (2) pontja).
2. A tervellenőrök lehetséges körének felmérését az MMK-nak mielőbb el kellene végezni, mivel több speciális szakterületen a kevés szóba jöhető szakember összeférhetetlensége gyakran valószínűsíthető. Ha ezt nem tesszük meg minél előbb, az ellenőrzések és ezen keresztül az engedélyezési eljárások olyan mértékű elhúzódásával nézünk szembe, melynek következményei nem csak mindennapiak, hanem elvehetik – a kibontakozó pénzügyi válsággal egyébként is csökkenő – magyarországi befektetési kedvet.
3. A magyar közállapotok ismeretében megfontolandónak tartom az ellenőrzés mechanizmusának az államigazgatási eljárásba történő beépítését. Így elkerülhető lenne a hivatkozott Bálint Péter cikkben is említett megbízói kettősség.
4. Végül, de nem utolsó sorban az MMK jól felfogott érdeke lenne, hogy egy részletes állásfoglalásban fejtse ki véleményét a tervezői és a tervellenőri felelősség szétválasztásáról, mert ebben a szabályozási formában ebből lesz a legtöbb vita (és szerintem számos ügye az Etikai Bizottságnak).

Azzal kezdtem, hogy szomorú vagyok. Azzal folytatom, hogy a mérnök társadalomnak kell, hogy legyen akkora érdekérvényesítő képessége, hogy ezt a jó szándék mellett is félrecsúszott szabályozást helyes útra terelje. 

Pallay Tibor

Tisztelt Szerkesztőség!

Az Építéstechnika című folyóirat hasábjain a tervellenőrzésről kibontakozó vitához ezúton szeretnék megjegyzéseket fűzni. 

Mindenekelőtt örömömet fejezem ki, hogy a lap egy fontos szakmai kérdésben lehetőséget teremt a különböző vélemények kifejtésére. Bízom benne, hogy az ilyen módon kialakuló vita eredményeit a jogalkalmazók és a jogszabályalkotók figyelembe fogják venni – ez utóbbi kör a szóban forgó jogszabály remélt korrekciója során is. Persze hasznosabb lett volna, ha ez a vita nem most, hanem az Építési törvény (a többször módosított 1997. évi LXXVIII. törvény) 2006. május 1-től hatályba lépett változtatása előtt zajlott volna le, hiszen a tervellenőr intézményét ez a törvénymódosítás hívta életre. Tehát lassan két és fél éve ismertek a tervellenőrzési feladatok, amelyek kereteit konkrétan az építőipari kivitelezési tevékenységről, az építési naplóról és a kivitelezési dokumentáció tartalmáról csaknem egy éve napvilágot látott 209/2007. (X. 31.) Kormányrendelet előírásai határozzák meg. Az előírások gyakorlati alkalmazása most kezdődik – bizonyos fokig természetes, hogy a való életben megfogalmazódó problémák napjainkban generálják ezt a vitát. 

A tervellenőrzés gyakorlati aspektusai nyilvánvalóan sokrétűek – én most ezek közül két kérdésre szeretnék kitérni, elsősorban a beruházási folyamatban részt vevő szakember szempontjából. 

Bálint Péter kolléga úr az Építéstechnika 2008/9. számának Agora rovatában pontosan idézte az Építési törvény előírását a tervellenőr(ök) ellenőrzési szempontjaira vonatkozóan. Mint láthattuk, ez felöleli csaknem a teljes tervezési folyamatot, hiszen általánosan a tervezői munkának „a jogszabályok, szabályzatok, építési előírások, szabványok és egyéb szakmai szabályzatok betartásáért” való szakszerű ellenőrzést teszi a tervellenőr feladatává; emellett kiemeli mindazon szempontokat, amelyek az Európai Unióban, illetve hazánkban az építményekkel, épületekkel kapcsolatos alapvető szakmai követelményeket tartalmazzák; ezen túlmenően a hivatkozott Kormányrendelet tervellenőri feladattá teszi az építési engedélyezett tervdokumentáció és a kiviteli tervdokumentáció eltéréseinek ismertetését is. Ez a sokrétű feladatsor lényegében azt jelenti, hogy az épület, építmény kiviteli terveinek egészét kell ilyen módon minden alapvető kérdésre kiterjedő ellenőrzésnek alávetni – nem nonszensz ez? Hová tűnik ez esetben a tervezői, szaktervezői felelősség? Hol van az építési engedélyezésben részt vevő hatóságok, szakhatóságok, egyéb közreműködők felelőssége? Hol van a kiviteli tervezést megrendelő felelőssége? Hol a megvalósítást végző kivitelező szakvállalkozói felelőssége? Úgy tűnik, a jogszabályalkotók mindezt az alapvető szakmai felelősségvállalás-rendszert a tervellenőrök szervezett közösségétől várnák el, ami az adott építmény, épület komplett kiviteli tervdokumentációjának teljes revízióját jelentené. Ezen az ellentmondáson próbál úrrá lenni a már hivatkozott Kormányrendelet 9. § (1) bekezdése, amikor bizonyos értelemben szűkíteni próbálja az ellenőrizendők körét – véleményem szerint csak növelve az értelmezési nehézségeket. Úgy vélem, ma ezekkel a jogszabályokkal nem lehet megfogalmazni, milyen körben és miféle tervellenőrzést kell végezni; egyébként ezzel a problémával szembesült a tervellenőröket regisztráló Magyar Mérnöki Kamara is, amely Tervellenőrzési Szabályzatának csak az ideiglenes változatát alkotta meg. 

Mindezt a kiterjedt tervellenőrzési munkát az építtető által megbízott tervellenőri közösségnek a kivitelezési munka megkezdésének hatósági bejelentéséig el kellene végeznie, hiszen az Építési törvény 39. § (5) db) bekezdése a munkakezdési bejelentés kötelező részéve teszi a tervellenőri nyilatkozatok benyújtását is az építési hatóságnak. Ennek a követelménynek a megfogalmazása azt mutatja, hogy a jogszabályalkotóknak fogalmuk sincs a napjainkra igencsak felgyorsult építési folyamat tervezési szakaszáról. A húsz-huszonöt évvel ezelőtti gyakorlattól, azaz a komplett kiviteli tervdokumentáció egy egységben való szolgáltatásától mára oda jutottak a beruházási folyamatban részt vevők, hogy a kivitelezési munkával párhuzamosan, folyamatosan készülnek a szakági tervek és ezek lényegében az épület, építmény kivitelezésének mintegy fele időszakára állnak össze teljes dokumentációvá. Ezt a kialakult gyakorlatot lehet bírálni (elsősorban az egyes szakági tervek egyeztetetlensége miatt), de tudomásul kell venni: az idő pénz, az építtető igen ritkán tudja megvárni a kivitelezés megindítását a teljes kiviteli tervdokumentáció elkészítésével (különösen az előzőek szerint mindenre kiterjedő ellenőrzésével); néhány kivételtől eltekintve a munka általában már akkor elkezdődik, amikor a földkiemelési, alapozási kiviteli tervek rendelkezésre állnak. 

Az előzőekben két gyakorlati szempontot, a tervellenőrzésbe bevonni előírt tervdokumentáció kiterjedésének és az ellenőrzés időbeli elvégzésének problémáit fogalmaztam meg. Hangsúlyozom: nem vonom kétségbe a tervellenőrzés szükségességét, de korlátozni kell arra a terjedelemre, ahol valóban van értelme (például állékonysági kérdések) és olyan tervkészültséghez, tervezettségi szinthez (például praktikusan az építési engedélyezési tervfázishoz) kell kötni, ami a gyakorlatban alkalmazhatóvá teszi ezeket a jogszabályi előírásokat. Nyilvánvalóan ezek (és az ehhez hasonló) rész-változtatási gondolatok az egész tervellenőri intézmény újragondolását kívánják, hiszen sok vonatkozásban érintik annak teljes működési rendszerét. Őszintén remélem, hogy az ezen vita során felszínre kerülő különböző felvetésekkel, észrevételekkel, kritikai megjegyzésekkel, kezdeti vagy más országbeli idevágó tapasztalatok összegyűjtésével, ütköztetésével hozzá tudunk járulni ennek a fontos területnek – a tervellenőrzésnek – olyan újragondolt szabályozásához, ami tényleg a beruházási folyamatban részt vevők érdekeit szolgálja és valóban végrehajtható.

Wéber László