A szerkezeti faanyagok károsodása és leggyakoribb károsítói az építőiparban I. - Gombakárosítók

• 
• 

Részletek

2008. február 01. péntek, 00:00

 

A faanyagvédelem az építőiparban és a hozzá kapcsolódó faiparban mindig elhanyagolt terület volt, egy szükséges rossz, melyet a legtöbb, ezen a területen működő piaci szereplő próbált a lehető legegyszerűbben és legkisebb költséggel megoldani.

A rosszul kiválasztott favédőszer, a megfelelő faanyagvédelmi védőkezelésekhez szükséges infrastruktúra és a szakmai ismeretek hiánya, valamint a szabályozatlanság sok problémához vezetett és vezet sajnos még ma is. Ezt bizonyítják a faszerkezeteken viszonylag gyorsan megjelenő gomba- és rovarkárosítók, és ezt bizonyítják az egyre gyakoribb jogi perek is, melyek általában az építtető győzelmével zárulnak.

A hibák forrása

A földbe ásott gödörben vagy a helyszínen összeállított, fóliával bélelt áztatóvályúban a beszívódáshoz és a megfelelő védelemhez szükséges oldatkoncentrációt szinte lehetetlen beállítani, ellenőrizni. A faanyagba beszívódott favédőszer mennyiségét senki nem vizsgálja pontosan, pedig a 20 percig történő áztatás egyetlen szer használatakor sem ad végleges, biztonsággal vállalható védelmet. A kontroll legfeljebb a védőkezelt faanyag felületén látható, a favédőszerhez kevert jelzőszín meglétére korlátozódik. A szín erőssége, foltos vagy egyöntetű megjelenése számít elfogadási alapnak.

A lúgos kémhatású vegyületek savas kémhatású favédőszerekkel való keverése azért, hogy a nem fixálódó égéskésleltető szer nem kimosódó legyen, még ma is gyakorlat, mely egyszerűen szakmai nonszensz.

A védőkezelés helyszíni szermaradékának kezelése ilyen módszerekkel történő kivitelezésnél környezetterhelés nélkül nem megoldható.

A vegyszeres égéskésleltetés igénye mai is folyamatosan követelmény az építők, építtetők, tervezők és a tűzoltóság részéről. Annak azonban még senki nem számolt utána, hogy a vegyszeres védőkezelés során a megfelelő védelemhez szükséges 350-500 g/m2 menynyiség beszívódott-e, illetve ennek mekkora a költsége. Kevesen gondolták még végig, hogyan lehetne az égéssel szembeni szerkezeti állékonyságot a faanyagon más, olcsóbb, egyszerűbb és hatékonyabb módszerrel megoldani.

A favédőszerekhez mellékelt engedélyek, műszaki adatlapok és biztonsági adatlapok megléte még nem ad biztonságot. Az engedélyek érvényességét mindig ellenőrizni kell, a kivitelezéseket pedig a gyártó által megadott módon kell elvégezni.

A továbbiakban szeretném felhívni az építőipar résztvevőinek figyelmét a beépített faanyagokon megjelenő biotikus károsítókra és károkozásukra, valamint a megelőző faanyagvédelmi védőkezelések legújabb módszereire, hogy a fenti hibák elkerülhetők legyenek.

A gombakárosítókról általában

A farontó gombák az építőipari faanyagokban legnagyobb műszaki kárt okozó biotikus károsítók.

Életműködésükhöz a legfontosabb alapfeltétel a nedvesség jelenléte. Megtelepedésükhöz gombafajonként változó, 20-40 százalék közötti fanedvesség-tartalom szükséges. A nedvességtartalom növekedésével, illetve csökkenésével a gombák lappangó állapotba kerülnek. Ez azt jelenti, hogy a számukra ideális nedvességtartalom ismételt megjelenésével aktivizálódnak, de hosszabb idejű stagnálás teljes pusztulásukhoz is vezethet.

A gombák életfeltételeihez fontos alapfeltétel a hőmérséklet. Fajtól függően 8–30 ºC között érzik jól magukat. A gombafajra jellemző hőmérséklet közelében a legnagyobb a károsítás.

A gombák tevékenységét döntően befolyásolja a faanyag levegőtartalma. A működésükhöz megfelelő mennyiségű oxigén szükséges. Az akác tilliszekkel eltömített fája vagy a tölgy gesztje például ezért tud ellenállni vegyszeres kezelés nélkül is a gomba- és rovarkárosítóknak.

Az aljzat kémhatása szintén fontos alapfeltétel. A növekedésen felül a spórák csírázását is befolyásolja. A farontó gombák kivétel nélkül a savas kémhatású aljzathoz alkalmazkodtak.

Kedvező feltételek mellett a faanyagon egymást követően más-más gombafajok jelenhetnek meg, így egy úgynevezett károsítólánc alakulhat ki.

Bármelyik feltétel megszüntetése vagy elvonása a gombák megtelepedését gátolja, illetve a megtelepedett gombák pusztulásához vezet.

Kékülés

Az építőipari faanyagokon leggyakrabban előforduló gombakárosítás az úgynevezett kékülés. Tévesen „fekete penésznek” szokták nevezni, de valójában, mikroszkóp alatt megfigyelve kék elszíneződést okoz. A károkozásért elsősorban a tömlősgombák csoportjába tartozó Ceratostomella fajok a felelősek. Főleg a Pinus fajokat, mint az erdeifenyő (borovifenyő), feketefenyő támadják meg, de előfordul lucfenyőn is. Megtelepedésükhöz viszonylag magas, rosttelítettség feletti (28–32 százalék) nedvességtartalom szükséges. Optimális hőmérsékleti igényük 15 ºC körül van, de életfeltételük 5–34 ºC között mozog. A faanyag száradásával lappangó állapotba kerülnek, hosszabb száraz periódus után elpusztulnak.

Kizárólag a fasejtek beltartalmi anyagaival táplálkoznak, ennek megfelelően csak a szijácsban károsítanak. A vékony fenyő (borovifenyő, lucfenyő) fűrészipari alapanyag (rönk) szijácsaránya magasabb (az átmérő ½–⅔-a), mint a vastagabbnak (az átmérő ⅓–½-e). Ennek megfelelően a vékonyabb alapanyagból készült fűrészáru keresztmetszete nagyobb mértékben kékül. Műszaki károsodást a faanyagon nem, csak esztétikai károsodást okoznak. Szerkezeti faanyagként a kékült faanyag szilárdságcsökkenés nélkül használható. Száradás során az aktívan károsító gomba fekete színe kifakul.

A kékült faanyag hátrányos tulajdonsága, hogy a tracheidák, bélsugarak és gyantajáratok eltömődnek, a faanyag nehezen szívja be a vizet, így nehezen védőkezelhető. A korhadást okozó gombák számára előkészítik a faanyagot.

Penészgombák

A penészgombák több gombafajhoz tartozó gombacsoport, melyek általában fafaj spe cifikusak. Közös jellemzőjük, hogy a faanyag külső, vékony rétegét károsítják. Kizárólag sejttartalmi anyagokkal táplálkoznak, a gombafonalak a fűrészáru felületét hálózzák be, nem hatolnak mélyre. Elsősorban elszíneződést okoznak.

Az életfeltételeikhez magas nedvességtartalom és hőmérséklet szükséges. Az aljzat száradásával elpusztulnak. Elszíneződést okozó gombafonalaik száradás után a felületről csiszolással, faragással eltávolíthatók.

A Trichoderma lignorum a fenyőféléken károsít. A felületen zöld színű, penészszerű bevonatot képez.

A Trichotecium roseum igen gyakori rózsaszínű penész.

A Discula brunneo-tingens a fenyőfélék kávébarna elszíneződését okozza.