Nem nyomásos védőkezelés sorozat

• 
• 

Részletek

2008. szeptember 16. kedd, 00:00

 

A szerkezeti, burkolati és egyéb faanyagok korábbi cikkekben taglalt gomba- és rovarkárosításainak kivédése érdekében a legfontosabb feladat a megelőzés.

A faanyag, eltérően az építőiparban használatos anyagok többségétől, biológiai termék. A fizikai, kémiai tulajdonságait, viselkedését döntően meghatározza a fa mint élőlény mikroszkopikus és makroszkopikus felépítése. Az élő fa vízszállítási, tápanyagszállítási, tápanyag-raktározási és szilárdítási szövetrendszerei befolyásolják a felhasználhatóságot, melyért a gomba- és a rovarkárosítók a felelősek. Megtámadják a sejteket és a szöveteket. Ennek következtében a fa esztétikai és/vagy szilárdsági károsodást szenved. 

A védekezés folyamata

Az úgynevezett biotikus károsítókkal szembeni védekezés már az erdőben megkezdődik, majd folytatódik az erdei és faipari választékok szállításakor, a feldolgozó üzemekben, valamint a termékek különböző helyszíneken történő tárolásakor. A fa helyes kezelésével a biotikus károsítások és e mellett az alakváltozások, repedések részben megelőzhetők. 

A faanyagvédelmi eljárások közé tartoznak első helyen a faanyag szállításához, megmunkálásához és raktározásához köthető munkaműveletek, illetve logisztikai feladatok, melyek a következők:

1. A nedves faanyagnak a párás erdei klímában sok biotikus károsítója van, ezért az erdei választékokat (rönk) a lehető leggyorsabban el kell szállítani az erdei rakodókról.
2. A feldolgozó üzemekben a feldolgozási alapanyagot a talaj felett ászokfákon, gyommentes, szilárd aljzatú területen, esetleg úgynevezett rönktóban kell tárolni a feldolgozásig. Mindkét megoldás a gombakárosítások esélyének csökkenését hivatott biztosítani.
3. A feldolgozás során keletkezett késztermékeket, ezen belül az építőipari faanyagokat hézaglécek között, a talajtól megemelve, alátéteken, rakatban kell tárolni. Így biztosítani lehet a faanyag folyamatos, de nem hirtelen történő száradását. A nedvességtartalom csökkenésével a biotikus károsítások esélye csökken, ezzel együtt pedig a száradáskor fellépő deformációk, repedések mértéke is csökkenthető.
4. Mesterséges szárítással, gőzöléssel és más különféle magas hőmérsékletű termoeljárásokkal a fa fizikai tulajdonságai megváltoznak, melyek fafajtól függően befolyásolják, esetenként javítják a szerkezeti faanyagok természetes ellenálló képességét.

Az építőipari gyakorlatban elterjedt, megfelelő ismeretek birtokában hatásos és hosszú távra tervezhető a faanyagok megelőző vegyszeres védőkezelése. A különféle favédőszerek – figyelembe véve a faanyag mikroszkopikus, makroszkopikus tulajdonságait, valamint a gombák és rovarok élettani sajátosságait – a szerkezeti fa különböző kitettségeken és környezetben történő felhasználási specifikumai szerint ma már széles kínálatból választhatók.

Fa anyagú építőelemek veszélyeztetettségi osztályba sorolása (németországi előírások szerint)
Veszélyeztetettségi osztály	Felhasználási terület	Szükséges védelem
Csapadékhatásnak nem kitett faanyag-szerkezetek
0	Lakótér	Nem szükséges
1*	Belsőtéri építőelemek 70%-os relatív légnedvesség tartalomig, és a hasonlóan igénybevett építőelemek.	Rovarkártevők ellen
2	• Belsőtéri építőelemek 70%-os relatív páratartalom felett, és a hasonlóan igénybevett építőelemek. • Belsőtéri építőelemek nedves helyiségekben fafelületek bevonása vízzáró réteggel. • Az időjárási viszontagságoknak közvetlenül nem kitett kültéri építőelemek.	Rovarkártevők, gombák ellen
Csapadékhatásnak kitett faanyag-szerkezetek
3	• Időjárási viszontagságoknak kitett fa anyagú építőelemek állandó föld-/vízérintkezés nélkül. • Beltéri építőelemek nedves helyiségekben.	Rovarkártevők, gombák ellen, időjárásálló
4	Fa anyagú építőelemek állandó föld- és/vagy édesvízkontaktussal, burkoláshoz** is.
*Egyensúlyi fanedvesség alacsonyabb 20%-nál ** Különleges feltételek érvényesek a hűtőtornyokra és faanyagra tengervízben
Magyarázatok
Vizsgálati osztályok	Veszélyeztetettségi osztályok / Felhasználási területek
P = gombavédő hatás (korhadás elleni védelem) Ez a jelölés csak akkor adható, ha a megelőző rovarvédő (lv) hatás is igazolt	1 = Azok a területek, amelyeknél sohasem fordul elő tartós, 15%-nál magasabb faanyagnedvesség, és az esetlegesen beszívódott nedvesség leadása nem akadályozott. (Beltéri építőelemek állandóan száraz feltételek között.)	3 = Azok a területek, amelyeknél hosszabb ideig tartó 18% feletti faanyagnedvesség lép fel, de nem merül fel földdel való kapcsolat (időjárásnak kitett építőelemek).
lv = rovarkártevők ellen megelőző hatás	2 = Azok a területek, amelyeknél egy hosszabb ideig tartó 15% feletti faanyagnedvesség, illetve egy rövid idejű nedvesedés lehetséges, azzal a feltétellel, hogy a hosszabb tartós faanyagnedvesség eltávozását nem akadályozza semmi.	4 = A felhasználási terület földdel vagy folyóvízzel érintkezik.
E = faanyagra is, amely extrém igénybevételnek van kitéve (földdel, folyóvízzel érintkezik)
W = faanyagra is, amely időjárási hatásoknak kitett, de nem érintkezik állandóan földdel, és nem áll mindig vízben.

Veszélyeztetettségi osztályok

Az Európai Unió országaiban többek közt a nagy múlttal rendelkező német rendszer szerint meghatározott veszélyeztetettségi osztályokat veszik alapul a favédőszerek kiválasztásánál az alábbi táblázat szerint. 

A favédőszert a faanyag felhasználási helyétől, a fafajtól, a védőkezelésre szánt felület méretétől függően különféle módszerekkel lehet bevinni a fába. Erre alapvetően két módszer alakult ki, melyek lehetnek:

• nem nyomásos védőkezelések
• nyomásos védőkezelések

Nem nyomásos védőkezelések

A nem nyomásos megelőző védőkezelések során, mint ahogy a megnevezésből is következik, normál légköri nyomáson történik a vegyszer bejuttatása a fába. Ezek az alábbiak:

1. Kenés, mázolás

Ide a hagyományosnak mondható ecsetelés tartozik. Jelenleg is használatos, és hatásosnak módható módszer. A mai építőipari gyakorlatban elsősorban kisebb felületek, faburkolatok felületkezeléséhez, illetve régi faszerkezetek utólagos megelőző védőkezeléséhez alkalmazható. A vegyszereket gyártótól függően legalább két, illetve több rétegben kell felvinni a fafelületre ezzel a kivitelezési móddal. A kezelendő felületnek mindig pormentesnek kell lennie.

2. Hengeres felhordás

A hengeres felhordás elsősorban lambériák, hajópadlók lazúrral, festékkel történő felületkezeléséhez, illetve néhány sűrű állagú favédőszer (például égéskésleltető- szer) felviteléhez alkalmas. Többféle eszköz, berendezés áll rendelkezésre a hengerezéshez. Kézzel, illetve motorral meghajtott hengerek is léteznek a felhasználók igényeitől és pénztárcájától függően, melyekkel egyenletesen és gyorsan el lehet végezni a feladatot. 

Megelőző favédőszerek felvitelére ez a kivitelezési mód azonban nem igazán alkalmas. A gyártók előírják az egységnyi felületre szükséges favédőszer mennyiségét, amit hengerezésnél nem lehet megfelelően ellenőrizni. A lecsepegő felesleges védőszer visszaforgatása nehézkes, a környezetbe kijutás megakadályozása aggályos, és a védőkezelt faanyaggal való közvetlen érintkezés nehezen elkerülhető.

3. Furatos átitatás

Ez a módszer a beépített faszerkezetek utólagos megelőző védőkezelésére alkalmas mélyvédelem, illetve szerkezeti sarokpontok, falfelfekvések és egyéb csomópontok faanyagvédelme esetén ajánlott. A kezelendő faanyag kritikus pontjainál fúrógéppel furatot kell készíteni, amelyet favédőszerrel egy berendezésen keresztül feltöltünk. A bejutó favédőszer a fa korábbi vízszállító rendszerét felhasználva szétterjed a furat közelében. A berendezést többször is fel lehet tölteni favédőszer oldattal. A védőkezelés befejezése után a furatokat le kell zárni valamilyen fa dugóval.

4. Bemártás, bemerítés, fürösztés, áztatás

A felsorolt fogalmak a gyakorlatban gyakran keverednek. A közös alapjuk az, hogy a faanyagvédelem valamilyen áztatókádban történik. Az áztatási időben azonban a vegyszer gyártójától, a felhasználási helytől és a károsítótól függően eltérések lehetnek néhány perc és akár 24 óra között. Az egyik legelterjedtebb és leghatásosabb megelőző faanyagvédelmi módszer, de csak abban az esetben, ha megfelelő szakmai ismeretek is járulnak hozzá. 

Az EU csatlakozással egy időben a vegyszerek felhasználása mellett az építőipari anyagok megfelelősége és ennek dokumentálása is szigorodott. A favédőszer, a faanyag és a védőkezelt fa is építési célú termék, ennek megfelelően vonatkozik rájuk a 3/2003. (I. 25.) MB-GKM-KVVM együttes rendelet. 

E rendeletben megfogalmazott Szállítói Megfelelőségi Nyilatkozat kiadása a gyártó-forgalmazó részéről akkor jelent igazi biztonságot, ha esetünkben a vegyszeres megelőző védőkezelés kivitelezése szakmailag megalapozott. Ehhez nyújtanak segítséget az áztatóberendezések. 

Az áztatóberendezésekkel erre kialakított telephelyeken koncentráltan, ellenőrzött körülmények között, megfelelő minőségben lehet a megelőző faanyagvédelmet elvégezni. A kádak biztonsági kettős fallal ellátottak, valamint túltöltés-szabályzóval rendelkeznek, ami a favédőszer kijutását a környezetbe teljes mértékben megakadályozza. Hasonló szerepe van a lecsepegési magasság beállításának, mellyel a faanyagról visszahulló felesleges favédőszer közvetlenül a kádba történő viszszajutását lehet garantálni. 

A berendezéseken automata vezérlés található, mellyel az áztatási idő és az áztatási ciklus beállítható. A vezérléssel a teljes áztatás automatizált, de kézi vezérlésre is bármikor átkapcsolható. A téli védőkezeléseknél a favédőszer-oldat fagymentesen tartását szabályzóval rendelkező fűtőberendezés biztosítja, az egyenletes oldatkoncentrációt pedig keverő be ren de zés sel lehet fenntartani. 

A profi favédőszer gyártók az anyagaikhoz az állandó oldatkoncentráció biztosítása érdekében mérőeszközöket és kalibrációs táblázatokat biztosítanak. Az oldatkoncentráció beállítása és folyamatos ellenőrzése az egyenletes és állandó favédőszer bevitelének alapja. Ilyen eszközök és táblázataik láthatók az alábbi ábrákon. 

A favédőszer és áztatóberendezés közösen így egy komplett faanyagvédelmi technológiát jelent, ahol a faanyagvédelem garantáltan megfelelő minőségben és olcsón elvégezhető. 

A megelőző nem nyomásos védőkezelési módoknál a favédőszer beszívódásának mélységére a 2–5 milliméter várható el. Az 5 millimétert csak áztatással lehet biztosítani, ami csapóesőnek kitett faszerkezeteknél minimum követelmény. 

Megjegyzés

A felsorolásból kimaradt a szórásos védőkezelés. A favédőszerek mérgek, melyek szórása során nagy mennyiség, akár az anyag 50 százaléka a levegőbe, a környezetbe kerül. Ezen felül a felületre kerülő permetet a faanyag nem tudja gyorsan beszívni, ezért annak jelentős része lecsepeg. A szerkezeti faanyagokból kiálló rostok felületén megkötődő favédőszer pedig semmi ellen sem véd. Ennek megfelelően hatástalansága mellett környezetkárosító módszer, mely a mai előírásoknak már nem felel meg. Kerüljük az alkalmazását!