|
|||||||||
 |
|
||||||||
|
|
Itt vagy: Nyitólap
 Építéstechnika Felújítás Régi ház – új anyagok (4) - Tetőhéjaló anyagok, termékek
Régi ház – új anyagok (4) - Tetőhéjaló anyagok, termékek
Az épített örökség leggyakrabban felújításra, nemegyszer cserére kerülõ szerkezete a tetõfedõ anyag.
A héjazat – természetesen a tetõidommal együtt – az építészeti megjelenés egyik döntõ eleme, befolyásolja a régi épület „régiségértékének” érzetét. Cikksorozatunk a régi épületen alkalmazható új anyagok problematikáját kívánja feltárni, így szerencsésnek mondhatjuk, hogy e folyóirat 2007/5 számában az Év Tetõje pályázat ismertetése során megismerhettünk sok kiváló új terméket és azok színvonalas alkalmazását. Ezúttal is a mérlegelés és döntés szempontjait tárjuk fel, fõként az égetett cserépfedés példáján.
Megtartás és újrahasznosítás
Csak igényes, az eredetiséget, mint fõ szempontot érvényesítõ esetben vagy a gazdaságos megõrzésért hasznosítják újra a meglévõ anyag minél több darabját, illetve fektetnek újra hasonló minõségű, méretű bontott terméket az épületbe. Az elõbbiek fõként az elemes, vagyis a cserép anyagú fedésekre vonatkoztathatók. Sajátos eset, amikor az anyag új, de a technológia hagyományos. A népi épületek zsúp- vagy nádfedésének megújítása, vagy az elkorhadt zsindelyfedés cseréje végsõ soron a természetes karbantartás része, hozzátartozik a hagyományos épület életéhez (1. kép). Apélda mutatja, hogy a régi anyaghoz való ragaszkodás elvét nem lehet és nem szabad mindenütt kritika nélkül érvényre juttatni, éppen a hitelesség, mint fõ szempont megtartása érdekében. Felvetõdik a bontott anyag újrahasznosításának különleges és megoldatlan kérdésével kapcsolatban (a környezetvédelem által támogatott recycling), hogy a beépítendõ terméket forgalmazási tanúsítvánnyal kellene ellátni.
Alak és kivitel
A cseréphéjazat kivitele fõként a tetõfedés rajzolatát határozza meg. Az elem alakzata, átfedési módja, gyártási vastagsága és színe, illetve az idõ múlásával alakuló színezõdése együttesen adják meg a hatást.
Ezeket a szempontokat kellene mérlegelni, például a műemlékek esetében. Sajnos tapasztalható volt annak a közhelynek az elterjedése, miszerint, ha műemlékrõl van szó, akkor hódfarkú cserepet kell alkalmazni, és száműzni kell a hornyolt cserepet. Sok kisvárosi utcakép kialakulásának idején eredetileg sem fektettek a tetõre hódfarkú cserepet. Esztergomban, a 19. század közepétõl működött prímási üzembõl származik hullámos alakzatú cseréptermék. Sajnos nagyon megfogyatkozott az ilyen cseréppel fedett tetõk száma, lassan-lassan kiveszett ez a szép, héjaló anyag. Műemléki szempontok és elõírások miatt hódfarkú cserepet rakattak a műemléki belváros felújításra szánt tetõire. Már közel egy évtizede beszerezhetõ olyan hullámos termék, amely ezt a sajátságos szép rajzolatot képes visszaadni.
Hornyolt cserép
Más szempontot tekintve a hornyolt cserépnek is van létjogosultsága a régi házak megújuló tetõin. Rajzolata, a sűrűn barázdált külalak jobban hasonlít a zsindelyfedés rajzolatára, mint például éppen a hódfarkú cserépé. Azok a falusi utcaképek tehát, ahol a zsindelyezés egykor elterjedt volt, éppen a hornyolt cseréppel szerezhetik vissza régies, eredeti hangulatukat. Itt merül fel a szín kérdése is: ne válasszunk túlságosan piros gyártmányt, legyen inkább sárgás, amely az idõk során szürkés revét vesz fel. Szerencsés helyzet, hogy az építészeti kerámiagyártás hagyományait ugyanaz a gyár – a pécsi Zsolnay gyár – tovább tudja éltetni. A színes mázas tetõcserepek és kiegészítõk gyártásának újraélesztésére talán az elsõ jelentõs példa a Lechner tervezte kõbányai Szent László-templom.
Példa a kompromisszumra
Hauszmann Alajos Döbrentei utcai egykori lakóházának tetõhéjalása majdnem 80 százalékban elpusztult a háború során, a Duna felõli látványban toldott-foldott, többféle formájú és minõségű fedõanyag éktelenkedett. Az eredeti cserépbõl fennmaradt darabok Zsolnay-féle félfényes engóbos terméket mutattak ék alakú vágással, felrakás után sejtformát kiadó rajzolattal. Atársasház 1999-ben látott hozzá a felújításhoz (természetesen faanyagvédelmi szakvéleményezés és a szükséges javítások után). Szerencsére a kurrens Zsolnay termék méretei azonosak voltak a régi mázas felülettel. Sajnos a pályázott támogatás elszámolási határideje miatt nem lehetett kivárni a sejtformát kiadó katalógus szerinti termék legyártását, így – részleges kompromisszumként – lekerekített formájú cserepet kellett szállíttatni. A színes minta kirakására részletes, darabról darabra kiszerkesztett terv szerint sor kerülhetett, és a városkép nagy nyereségére szépült meg e Duna-parti ház. Arégi anyagból sikerült annyit visszanyerni, hogy a tetõ oromfalának fióknyergére fel lehetett rakni, így hitelesen tanulmányozható az eredeti fedõanyag (2. kép).
Megfontolandó lehetőségek
Külön megfontolást kíván a nem cserépbõl készült tetõfedõ „cserép” vagy „zsindely”, gondolunk itt a betoncserepekre és a bitumenes zsindelyre. Mindegyik nagyon korrekt anyag a maga tulajdonságaival, de nem helyettesítheti az égetett cserép terméket.
Több betoncserépgyártó az egyöntetű színfelület megtörésére különféle felületi „foltosságú” darabokat állít elõ, amelyet keverve változatos, a természetes elszínezõdést imitáló felület jöhet létre. Nemcsak az elszínezõdés, hanem a vastagság is látható különbséget jelent az égetett termékkel szemben. Talán nem is érdemes ilyen irányban versenyre kelni az égetett agyag termékekkel. Szép fedések állíthatók elõ betoncserépbõl is, különösen a változatos profilozású termékválasztékból. Ilyen például a hullámos elemekbõl álló héjalás is. A bitumenes zsindely éppen vékonysága miatt nem helyettesítheti a cserepet, emiatt alkalmazása régi házon városképvédelmi vagy műemléki szempontból nem javasolható. Ha azonban új, a kortárs építészetet képviselõ épület készül hagyományos környezetben, akkor a „tegolától” sem kell feltétlenül elzárkózni. Kedvezõ tulajdonsága, hogy a bitumenes zsindely szép hajlatképzései által, sok bádogos csomópont, így sok hibalehetõség elkerülhetõ, például a vápákon.
Alapanyag és technológia
Egyazon jellegű termék esetén az alapanyag és a technológia szempontjából különbözõ minõséget tapasztalhatunk. Az égetett agyag tetõcserép minõsége függ az agyagtól, az agyag homogenizálásától (megdolgozás és pihentetés), szárításától és égetésétõl (hõmérséklet és idõ). Belátható, hogy ennyi tényezõ sokféle minõséget eredményez. Sajnos az egyik hagyományos téglagyárunkból nagyon hamar málló, sajátságosan szürkéssárga vagy rózsaszín árnyalatú cseréptermék került ki, ami elsõsorban a helyi agyag tulajdonságaiból adódott. Egy másmilyen anyagú, és korszerűbb technológiájú (ausztriai törzsgyárral rendelkezõ) gyártmány igen élénk, gyönyörű telített színnel rendelkezik. Minõsége miatt az egyöntetű kezdeti színhatás ellenére (évek múlva lesznek talán kisebb-nagyobb színbeérések), sok helyen látható műemlékek felújított fedelén (3. kép).
Palahéjazat
Hazánkban kisebb a hagyománya a természetes palahéjazatnak. 1882-ben Lippert József, az új esztergomi prímási palota középsõ, teknõszerű tetõzetére szép rajzolatú, kis rombusz méretű lapokból természetes színekkel variált tetõfedést tervezett. A háború és az elszegényedés miatt a megsérült és hiányossá vált felületeket egészen más méretrendű „tájjellegű” eternit azbesztcement palával toldozgatták (4. kép). Felújításkor nyugati segélyként sajnos nem az adott méretű és színvilágú természetes palaanyagot kérték, hanem kiváló kivitelű rézlemez fedést készíttettek. Ez mindenképpen rekonstrukciós veszteség. A 20. század elsõ harmadában tudatosan alkalmaztak azbesztcement műpala lapokból készített fedéseket, többféle méretrendben – még budapesti bérpaloták saroktorony kupoláin elhelyezve is. Ismeretes a szürke színű és rombusz formájú eternitpala, amely olcsósága, könnyűsége miatt elterjedt a családiház-építésben, de rendkívül fantáziátlan és vigasztalan, régi házak fedéséhez alkalmatlan. Az 1970-es évek végétõl már gyártottak anyagában színezett, fõként vörös és barna azbesztcement fedõlapot, és létezett hódfarkú forma is. A lap formájú, barna színű táblát valamilyen okból műemléki palának hívták, várfelújításokon alkalmazták szívesen (például Kõszegen). Az aszbesztcementnek egészségkárosító effektusa miatt befellegzett, ugyanakkor az anyag minõsége sem bizonyult tartósnak: elszínezõdés és törékenység jellemzi (5. kép).
Fémlemezfedés
Hagyományos épített környezetünkben a szép formálású fémlemezfedés – a bádogosszakma művészi darabjaitól az egyszerű szegélyekig – városképformáló erõvel van jelen. Így röviden erre is kitérünk. A történetileg használt fedõanyagokat, köztük a legnemesebb vörösrézlemezt, a tiszta horganylemezt is kikezdte a korrózió. A háború után évtizedekig nem lehetett jó minõségű fémlemezfedõ anyaghoz hozzájutni, a vörösréz stratégiai anyag volt, jó esetben horganylemezt lehetett beszerezni, leginkább horganyzott acéllemezt kellett beépíteni. A fémlemez munkák anyagairól határozottan állítható, hogy a régit érdemes felcserélni a mai ötvözet gyártmányokkal (6. kép). Formahűség igénye esetén a bádogosmesterség megfelelõ szintű ismerete és a hagyományos technológiák (rajzolat, szabásminta, formakincs) követése szükséges.
(Ne feledjük a héjazat alatti szerkezetek állapotának szerepét, a héjazat javításának kivitelét elõször mindig itt kell kezdeni!)
|
BelépésHírdetés |
|||||||
|
|||||||||
