Hatékonyan, hosszú távra

• 
• 

Részletek

2007. november 07. szerda, 00:00

 

A kapilláris nedvesedés a műemléki épületek esetében komoly problémát jelent. Egy új technológia eredményesen gyógyítja ezt a problémát.

A történelem során a különféle néprétegekbõl származó emberek különféle épületeket építettek hitéletük, munkájuk, lakásuk, szórakozásuk, közösségi tevékenységeik, és nem utolsósorban temetkezésük színhelyéül.

Történelmi rétegződés

A sokfajta épületnek más-más feltételrendszernek kellett megfelelnie, így élettartamuk is különbözõ. A parasztházat vályogból és nádból építették, így élettartama természetesen meg sem közelítette az égetett téglából épült kastélyokét vagy a hatalmas kõtömbökbõl épült piramisokét.

Közös szempont

Az egyes épületek elvárt életkorától függetlenül igyekeztek úgy építkezni, hogy az adott körülményekhez és lehetõségekhez képest minél ellenállóbbak legyenek a természeti hatásokkal szemben.

Épületeinknek az a feladata, hogy megvédjenek minket az esõtõl és a széltõl, a hidegtõl és a melegtõl, hogy állandó, kellemes és egészséges környezetet biztosítsanak a számunkra.

Elemi védelem

A vihar, földrengés, árvíz okozta károkkal szemben a falak kapilláris nedvesedése nem látványos jelenség. Rendkívül lassú folyamat, de ugyanakkor hihetetlenül makacs és alattomos. Észrevétlenül rombolja az épület szerkezeteit csakúgy, mint az egészségünket.

A történelem során – mintegy száz évvel ezelõttig – nem is fordítottak különösebb figyelmet a talajnedvesség elleni szigetelésre. Ezért természetesen az épületeink zöme nedves, dohos, és sok esetben salétromos is. Sajnos a nedvesség és a sószennyezettség nem csak az épület élettartamát rövidíti, de jelentõs mértékben rombolja a benne lakók egészségét is.

Megoldások, technológiák

Az elmúlt néhány évtizedben a szakma komoly erõfeszítéseket tett a kapilláris nedvességtõl szennyezett falak utólagos kezelésére. A megoldáskeresés talán a méterenkénti kibontással, szigeteléssel, majd aláfalazással kezdõdött, ami ugyan építészeti megoldás, de számos hibát hordoz magában. Szinte megoldhatatlan a szigetelés folytonosságát biztosítani, nem lehet hatékonyan és egyenletesen felékelni, ezért rendszeresek a roskadásból származó repedéskárok, a módszer jelentõs átépítést és anyagmozgatást igényel, így csak nagyobb felújításkor alkalmazható.

Vágási technikák

A fal kézi bontása helyett sokan próbálkoznak különféle vágási technikákkal, majd a kivágott résbe (10-12 milliméter) valamilyen szigetelõanyagot húznak be. Körültekintõ munkával maga a szigetelés hatékony lehet, de az utólagos ékelés megoldatlansága miatt az épület akár 5-6 milliméternyi egyenlõtlen roskadást is elszenvedhet.

Besajtolás

Az acéllemez-besajtolás csak és kizárólag jól vezetett fugák esetén alkalmazható. További hátránya, hogy a csomópontokban nehezen lehet biztosítani a szigetelõlemez folyamatosságát, a besajtoláskor pedig az épület jelentõs vibrációknak van kitéve.

Légpórusos vakolat

A légpórusos vakolat, mint önálló rendszer alkalmazása maximum 3-8 tömegszázalékos falnedvesség esetén akár 7-8 évig is megfelelõ eredményt hozhat. Mivel minden technológia alkalmazása során tanácsos leverni a sóval szennyezett nedves vakolatot és újravakolni, így költséghatékonysága sem mondható rossznak. Nedvesebb falak esetén azonban önálló rendszerként nem javasolható.

Elektroozmózis

A víz és az elektromos tér fizikai jellemzõit kihasználva a fizikusok is találtak egy megoldást: az elektroozmózist. Kis helyszíni bontással jár, de az elektródák korróziója miatt gyenge a hatékonysága. Ráadásul a felszínen (vakolaton) kicsapódó sókat beszállítja a fal belsejébe.

Injektálás

Az injektálásos módszerrel a kapillárisokat tömítik el, illetve azokat víztaszítóvá teszik. A módszer hátránya, hogy az egyébként is szennyezett falba újabb aktív vegyi anyagokat viszünk be. Sajnos a nedvesség már 5-6 év után feloldja, illetve áttöri az injektumtömböt, és újabb beavatkozás válik szükségessé.

Új, utólagos eljárás

Napjainkban egyre nagyobb teret hódít a falak utólagos talajnedvesség elleni szigetelése terén az úgynevezett HIO-technológia.

Az új eljárás érdekessége, hogy jól ötvözi a nagy teljesítményű falvágó berendezések (gyémántbetétes vágóhuzal, vídiaéllel ellátott láncfűrész stb.) használatát a piacon egyedülálló, műanyagból készült, függõlegesen bordázott önékelõ lemezzel (HIO-master lemez). Az önékelõ HIO-master lemezt a fuga méretéhez gyalulják, és a beépítéssel egyidejűleg a fal teljes metszetében megvalósul az ékelés, így nem jöhet létre – a falátvágásos technológiáknál rendszeresen jelentkezõ – roskadás.

Vízzárás

A vízzárást a Larsen-palló kialakítású HIOmaster lemez folyamatossága és a fugát kitöltõ injektum kombinációja adja. Nincs szükség folyamatos fugára, bármilyen építõanyag és bármilyen vastagságú fal esetében alkalmazható.

A beépített HIO-master lemez kapcsolata a padló- vagy a függõleges falszigeteléssel egyszerű, építõiparban használatos anyagokkal és módon oldható meg. A végleges kapcsolódási felület egy falsíkra felvitt 10-20 centiméter magas lánghegesztéssel hegeszthetõ bitumenes vastaglemez szalag.

Ha a fal szigetelését követõen van idõ megvárni a fal kiszáradását, akkor nincs szükség különleges és drága légpórusos vakolatra, hanem hagyományos mésszel, illetve javított habarccsal is vakolható a fal.

A HIO-technológiával kezelt fal az épület élete folyamán – a talajnedvességgel összefüggésben – további beavatkozást nem igényel. Ennek megerõsítésére a kivitelezõ a technológiára 20 év szavatosságot vállal.

Műemlékek

A kapilláris nedvesedés a műemléki épületek esetében talán még nagyobb problémát jelent. Kísérletezésre nincs mód, az idõ pedig ellenünk dolgozik.

Az eddigi próbálkozások csak részleges és átmeneti megoldást jelentettek. A HIO-technológiával lehetõség nyílik arra, hogy a műemlék végleg, egyszer és mindenkorra megszabaduljon a romboló nedvességtõl.

Az eljárással kezelt több műemlék is bizonyítja már, hogy az új technológia hatékony és elõremutató. Érdemes megismerni.

Jövőkép

Az új módszerek és technológiák bevezetéséhez idõ kell. Fontos, hogy a tervezõk, a szakma, a hatósági és műemléki döntéshozók megismerjék és elfogadják.