A Gozsdu Udvar átépítése I.

• 
• 

Részletek

2008. november 17. hétfő, 00:00

 

A Gozsdu Udvar átépítése I.

A nagyszabású, teljes tömböt átszelő és a városrehabilitációs fejlesztések példamutató megnyilvánulása a megújuló Gozsdu Udvar.

 

Az épületegyüttes fő eleme – a Holló utca 6. szám alatti parkolóház, valamint a Holló u. 10–14. szám alatt elkészült lakóépület és üzletház mellett – az 1901-1902 között épült műemlék Gozsdu Udvar, amely térláncolatával és építészeti értékeivel a belváros egyik egyedi kialakítású térsora. A Király utca 13. és Dob utca 16. közötti épületegyüttes egy középső átjáróra (árkádra) felfűzött hét épületből álló tömb, melyek között hat belső udvar található

(1. kép).

 

Egy kis 19. század

A hasonló térszervezésű, több egységből álló, nyitott, vagy fedett üzletutca – amelynek emeletein lakások is találhatók – jellegzetesen a 19. század elejének nagyvárosi építészeti megoldása volt, amelyhez hasonló épület a Párisi Udvar Budapesten. Ilyen jellegű épületegyüttesek először a komoly kiskereskedelemmel rendelkező nagyvárosok központjában épültek. A Terézváros helyén kezdetben kertek, szántóföldek, majorságok terültek el, közöttük dűlőutak húzódtak. A mai Király, Dob, Dohány, Ó utcák dűlőutas elődei is ekkor alakultak ki.

A Király, a Holló, a Rumbach és a Dob utca köze az 1800-as években még olyan nagytelkes és kertes terület volt, amelyet csak az utcai oldalaikon határoltak kisebb – földszintes – épületek. E területen a 19. század első felében alakult ki a végleges utcahálózat és telekosztás, valamint ezzel együtt az immár általában emeletes házakkal is jelzett beépítési vonal.

Az építtető, Gozsdu Manó jogász (1802–1870) a Gozsdu család jeles tagja. A magát hol románnak, hol örménynek valló „macedón-görög” gazdag patríciusfamília Erdélyből települt Pestre.

 

Az épületegyüttes

A hét önálló épületből álló udvarsor 1901–1902 között épült, Czigler Győző és Bauer Gyula tervei szerint a Gozsdu-alapítvány részére.

Az udvarsor felidézi a városrész történetét, emellett a 19–20. század fordulójának egyedi építészeti emlékeként is figyelemreméltó. Ez az épületegyüttes ugyanis a legkevésbé sem tipikus kiegyezés kori fővárosi épület. Nem csupán a házak alaprajzi elrendezése egyedi, hanem az épületek külső és belső megoldása is. Talán ez az az épület, ahol az 1900-as években a társadalmi hovatartozást és a megcélzott társadalmi réteget a legprecízebben deklarálták az építészeti megoldás tartalmi és formai eszközei (2. kép).

 

Homlokzatok

Az eredeti állapot szerint az épületek homlokzatai vakolt és szimmetrikus kialakításúak. A homlokzatokat a földszint – és a Király utcai oldalon a második emelet – fölött övpárkány tagolja, és háromrészes tagolásában az antik előképekhez igazodó, ám szecessziós tárcsabetétes, konzolsoros főpárkány zárja le. A párkányzat közepén mindkét utcai homlokzaton monumentális GOZSDU-UDVAR felirat látható. A Király utcai homlokzat kapu feletti enyhe kiülésű középső homlokzati tagozatát az első emeleten félköríves-gerendás konzolpárra ülő erkély is hangsúlyozza. Az erkély kőkor látai között szecessziós-íves kovácsoltvas mezők láthatók. Hasonló, ámde viszonylag egyszerű szerkesztésű, kovácsoltvas rácsok helyezkednek el a Király utcai és a Dob utcai homlokzatok kapuiban is (3. kép).

A Király utcai homlokzat díszesebb, ezt a középső rizalitjának szélein és a homlokzatot keretezendő, négy monumentális kiszögelő, függőleges díszítés tagolja. Az épület homlokzatán eklektikus elemekkel keveredve a bécsi szecesszió tipikus elemei is láthatók: tárcsabetétek, virágdíszek. A fejszobrok klasszikus oszlopfőből kibontakozó antikizáló férfi fejek.

A Dob utcai, szűkebb homlokzat megoldása több elemét tekintve hasonlít a Király utcai oldalhoz, de szerényebb kialakítású.

 

Tér és szín

Minden udvarban a homlokzati falakon bevésett felirat hirdeti az udvar és az épület számát a Király utcától a Dob utca felé növekvő sorrendben I-től VII-ig. Ennek megfelelően a köztük lévő udvarok pedig betűjellel A-tól F-ig sorakoznak.

mindenütt tagolt kialakításúak, belső párkányzattal rendelkeznek, és íves szélű – vagyis tükrös – síkmennyezetes kivitelűek. Földszintjükön szintén sárgára mázolt fa üzletportálok és hasonló megoldású bejáratok kaptak helyet.

Az egész épület eredetileg szürke–homokszín– vörös–fehér szín-összeállítású lehetett. Az épület utcai és lakásainak belső nyílászárói fehér olajfestésűek voltak, az idők folyamán helyenként többször is átfestésre kerültek. Az épület udvari lakásnyílászáróit eredetileg igényes vörös pácolással láttak el, és valószínűleg egyes helyeken az ablakokat vörösre polírozták. Az épület udvaraiban és átjáróiban álló fa nyílászárók eredeti színezése a sok átfestés és nyílászárócsere miatt pontosan nem állapítható meg, de valószínű, hogy a nagy átjárói üzletajtók eredetileg vörösesbarna színezésűek voltak.

 

Szerkezet

Minden toronyépület alápincézett volt dongaboltozatos kialakítással. Az épületek Király utcai szakaszán az udvari, földszintes, alárendelt épületek többségükben a pinceszinten átjárhatók voltak, összeköttetésben álltak egymással.

A teherhordó falszerkezetek és az alapok is hagyományosan, nagyméretű téglából készültek. A földszint feletti födémek poroszsüvegboltozatos, hengerelt vas I-gerendák közötti és téglaboltozatos mezőkkel ellátott kialakításúak.

Az épületbe az akkori építési szokásoknak megfelelően falkötővasakat építettek be az épület vízszintes merevítésére. A tetőszerkezet kötőgerendás, állószékes, hagyományos szerkezeti kialakítással készült.

Az épületekben eredetileg szintenként két lakást képeztek ki. A négy – Király utca felőli – I–IV. számozású épületben két-, illetve háromkarú, udvar felőli lépcsők vezetnek az emeletekre (4. kép). A három – Dob utca felőli – épületben a lakásokat íves belső lépcsők segítségével lehet megközelíteni. A lépcsőkarokon szecessziós jellegű korlátok álltak. A Király utca felőli épületsor lakásai átlagos alaprajzi megoldásúak voltak, a három Dob utca felőli épületben ellenben a telek keskenysége miatt olyan belső, kisméretű udvarok készültek, amelyek megvilágították a lakások belső közlekedőit és konyháit (5. kép).

A két telken lévő, összességében négy helyrajzi számmal jelölt ingatlan a felújítás előtt meglévő állapot szerint 61 darab kisebb-nagyobb lakást, a földszinten összesen 39 üzletet, a pincékben tároló helyiségeket foglalt magában.

 

Műemlékritkaság

Az épület különlegessége és védelmének alapvető oka a passzázsos, udvarsoros megoldás, amely ma már ritkaság a pesti, sőt a magyar építészetben is.

Műemléki védelem alatt álltak továbbá az épületegyüttes sorolt házas rendszere mellett az egyes elemek méretei, arányai és homlokzatai. Megtartandók voltak továbbá az épület két kapujának kovácsoltvas rácsozatai, az épület udvari átjáróinak fali és mennyezeti architektúrája valamennyi részletével, így a tárcsadíszekkel és betétmezőkkel együtt, az épület külső felületeinek és nyílászáróinak színkompozíciója, és falfelületeinek alapvetően monokróm színezése. Az épület fő tömbjeinek tetőformái, tetőhajlásszöge az eredeti jelleg megőrzésének határáig emelhetőek voltak.

 

Felújítás előtt

Az épület a kisebb-nagyobb mértékű háborús sérülések, bontások, átalakítások ellenére erősen elhanyagoltan, de lényegében eredeti állapotában állt a kivitelezési munkák megkezdéséig.

A földszinti portálok között a valószínűleg eredeti osztott, faszerkezetű nyílászárók mellett megtalálhatóak voltak a fém tokszerkezetű kirakatüvegek is, illetve az egyszárnyú ajtótól a kétszárnyúig, a fix és a mozgatható felső bevilágítóval, szellőzőzsaluval szerelt változatok is. A homlokzati nyílászárók elkorhadtak, a hiányzó üvegezés miatt itt-ott növényzet is megtelepült a lakásbelsőkben és a homlokzatokon (6. kép).

A kivitelezés előtt a gépészeti berendezések leszerelése már korábban megtörtént mindenütt. Kazánház és fűtőegységek már nem voltak az épületben, a vezetékek túlnyomó részét is elbontották.