Az üveg varázslata

• 
• 

Részletek

2008. december 16. kedd, 00:00

 

Egy izgalmasan, korszerűen megtervezett családi ház, mely üveghomlokzatában az Aluta-díjas tolóajtóval nemcsak bebocsátja a fényt, hanem kitágítja a teret.

Hogyan is kezdjem? Szerintem először a házról mesélnék, aztán az ALUTA-díjról. Mert ebben a sorrendben jöttek.

A tervezési feladat nem volt túl nehéz – bár nem szeretek családi házakat tervezni, mert egy család általában komplikált szerkezet, mindenkinek van saját véleménye – jogosan. A mi esetünkben ez egyszerűbb volt, mivel évek óta ismerem a családot gyermek nélkül és most már gyermekkel is.

 

A ház

Az építőknek igen tiszta elképzeléseik voltak a leendő családi fészekről. Szerettek volna többek között minél nagyobb üvegfelületeket a homlokzaton, sok hőszigeteléssel ellátott felületet, padló-, fal- és mennyezetfűtést, napelemek használatát, teljes informatikai és biztonságtechnikai ellátást, és még ezer további dolgot. Na és persze a nappali szoba legyen minél távolabb a gyerekszobáktól. Ez érthető.

Így a funkcionális elrendezés egyhamar kialakult: a központi teret a majdnem hat méter magas télikert képezi, kapcsolópontjaként a három épületszárnynak. A keleti szárnyban van a garázs, a kiszolgáló helyiségek, a konyha, az étkező, a nappali szoba és a főbejárat. A délnyugati részben a már említett gyerekszobák találhatóak –amelyek a nagy közös játszószobából nyílnak. A szülői hálószoba és a fürdőszobák is itt kaptak helyet. Az északnyugati épületrészt fitnesz és wellness funkcióknak megfelelően alakítottuk ki. A telek antracit színű palával burkolt oszlopok közötti fa lamellás kerítéssel körbevett. A kerítés az utcáról nézve a ház előtt megszakad, így biztosítva a szabad bejárást és rálátást, mert végül is nem a kerítés architektúrája a lényeg. A kerítés utolsó két mezőjében – ahol merőlegesen csatlakozik a házhoz – biztonsági üveg található.

 

A homlokzat

A homlokzatképzéshez három anyagot használtunk fel: antracit színű palakő, dió színű faburkolat, XIR üveg. A falak 38 centiméter vastag hőszigetelő téglákból készültek, külső 8, illetve 12 centiméter vastag hőszigeteléssel ellátva. Erre került rá a külső burkolat, hagyományos megoldással: a palakő ragasztott, a faburkolat ellenlécekre került.

 

Az üveg

Az, hogy hagyományos, az üvegezésről nemigen mondható el. Az összhomlokzat fele hőszigetelt üvegből készült részben fix – tehát nem nyitható –, részben bukó ablakokkal, a külső ajtók – kivéve a bejárati ajtó – mind tolóajtók. De erről később még többet fogok írni. A hatalmas üvegfelületek miatt ki kellett találni egy olyan üvegkonfigurációt, melynek az Ug értéke 0,5 W/m2K alatt marad, ezt tervezéskor már figyelembe kellett vennem. Végül a „normál” üvegezés rétegrendje a következő módon alakult ki: külső üvegezés: 6.6.1-es XIR VSG (laminált) üveg belső Low-E bevonattal – 12 milliméter légrés – 1 réteg HM SC 75-ös fólia – 12 milliméter légrés – még egy réteg HM SC 75-ös fólia – 12 milliméter légrés – belső 8 milliméter float üveg. Az üvegtáblák „normál” mérete 1980 × 2400 milliméter, súlyuk 240 kg.

Csak magyarázatként: A XIR üveg egy speciális üvegközti bevonattal készül, amely kiszűri az infravörös és ultraibolya sugárzásnak egy nagy részét. Ezt az üvegtípust igen napos tájakon szokták használni – Szaúd-Arábiában vagy az Egyesült Államok déli részein –, de hamarosan Magyarország is ide lesz sorolható.

A HM fóliát (Heat MirrorTM) a NASA fejlesztette ki magas UV sugárzás ellen, mert a fólia szinte teljesen kiszűri azokat.

Összefoglalva: a kiválasztott üvegkonfiguráció a legmagasabb védelmet nyújtja a nap ellen, de a három légkamrával rendelkező üvegegységeknek van még egy másik, igen nagy előnye: télen minden külső falba beépített normál egykamrás üvegnek a belső üvegrétege jóval melegebb a külsőnél. Logikus, mert a belső üveg mellett van a fűtött szoba, a külső mellett a hideg külvilág. Eredmény: a bezárt levegő cirkulál, a belső üveg mellett felemelkedik, a külső üveg mellett leszáll. Minél gyorsabb a cirkuláció, annál nagyobb a hőveszteség. Ha többkamrás üvegezést használunk, a cirkuláció elsősorban csak a külső kamrában lép fel, ahol viszont a hőkülönbség jóval kisebb, tehát a cirkuláció is lassabban történik. A fent említett üvegegységek gázzal lettek töltve, így az elért Ug értéke 0,4W/m2K.

Az üvegezés összvastagsága 55 milliméter lett. Hogy ne legyen túl egyszerű a feladat, készültek „szoknyás” üvegek is (a külső üvegezés hosszabb a belsőnél), és készült fix üvegezés külső és középső üveg közé beépített árnyékoló szerkezettel is. A télikertben a belső üvegréteget fűthető üvegből terveztük (a 8-as üveg helyett fűthető VSG-t építettek be), és még egy úgynevezett kapcsolható üveg is létezik a házban. A kapcsolható üveg (én ezt nagyon szeretem) 24 V-os áramellátással rendelkezik, amin keresztül, ha az áram be van kapcsolva, akkor ki lehet látni (és befelé is), ha nem, akkor tejüveg. Ennyit az üvegről. De hogy került ez beépítésre?

 

A beépítés

Ahogy már említettem, már a tervezés első percétől figyelembe kellett venni az üvegezést, elsősorban a táblaméretet, mert a HM fólia szélessége 2000 milliméter. Tehát normál üvegegységnél az egyik méretének mindig kisebbnek kellett lenni, mint 2 méter. Alaprajzilag 200 × 200 centiméteres rasztert terveztünk, az üvegfalak mögött rozsdamentes acéloszlopok kerültek beépítésre. Ezekre az oszlopokra szintén KO33-ból készült egyedi tervezésű fogadószerkezeteket (ún. spidereket) helyeztünk el. Az üvegegységeket rozsdamentes fogadóprofilba ragasztották, így az üvegtábla és a profil egy egységgé vált. A rögzítés a spider és az acél-üveg egység között csavarokkal történik, az összes fellépő erő (szélnyomás, szélszívás és önsúly) tehát nem az üvegre hat, hanem a tartóprofilra. Beépítés után kívülről strukturált (látszó borda nélküli) homlokzat látható, belül rozsdamentes acélszerkezetek és üveg. Megjegyzés: így leírva a beépítés nagyon egyszerűnek tűnik, a válóságban azonban nem volt egészen az. Mivel az építőipar centiméterben gondolkodik, az üvegipar pedig milliméterben. Ahogy tudjuk 1 centiméter = 10 milliméter, tehát ha az egyik ipar téved egy egységgel, akkor a másik tépi a haját. Beépítés előtt méretellenőrzést kellett végezni. Helyes. Megcsinálták. Eredmény: nincs két egyforma méretű üvegegység ennek a háznak a homlokzatában. Néhány milliméter volt csak a különbség, de az épp elég volt ahhoz, hogy át kelljen tervezni az egységeket.

 

A tolóajtók

Már az első koncepciónál is csak és kizárólag tolóajtóban gondolkodtam, amikor a külső nyílászárókról volt szó. Miért? A sok üvegezés mellett az egyik alapkövetelmény a ház nyithatósága volt, tehát ahol lehetett, két méter széles ki-bejárási lehetőséget kellett biztosítanom. De a 240 kilogrammos üvegsúly miatt a nyílószárny verzió egyhamar kiesett. Maradt a tolóajtó verzió. Magyarországon gyártanak sokféle tolóajtót, de amikor a gyártóknak e-mailen elküldtük a méreteket, az üvegsúlyt és az üvegvastagságot, és vártuk a választ – akkor hirtelen csend lett. Kompromisszumot kellett kötnünk. Nemcsak méretben, de üvegvastagságban és súlyban is. Az üvegrétegek vastagságai egy-egy fokozattal alacsonyabbak lettek (4.4.1 és 6 milliméter) – ez üvegstatikailag még belefért – a légrések is 3 × 8 milliméterre mentek össze. Így az összvastagság 42 milliméterre csökkent, a súly is kisebb lett, és ezekkel a kondíciókkal már találtam partnert Nyíregyházán a FÉMSYSTEM-nél. Átalakítottak egy meglévő tolóajtó típust, amibe aztán bele is lehetett helyezni az üveget. Kilenc darab készült belőle. Az alumínium szerkezet színe megegyezik a külső szilikon színével, a kapcsolat a tartószerkezettel szintén KO33-as peremprofillal történt, de a spidert át kellett tervezni úgy, hogy a vízszintes fogókarja megduplázódjon. Az ajtó súlyát elsősorban az alsó profil hordja, ennek köszönhetően nyitás után az igen nehéz üvegajtó meg is áll a következő (kiugró) üvegfal előtt és nem szalad bele. Ez igen tetszett az ALUTA zsűrinek, így kapták meg a Nívódíjat.

 

Tervezők, kivitelezők

Tervező:
Wilbertz Péter, okl. építészmérnök,

főprofil: ipari épületek és üveghomlokzatok tervezése.

Munkatársak:
Fekete Krisztina, okl. építészmérnök,
Tóth Attila, okl. építészmérnök.

Kivitelezés:
Vojsánszki István és csapata.