A Gellért-hegy panorámája a Szabadság-szoborral

Részletek

2011. október 28. péntek, 00:00

 

Az világörökség védelméről szóló új törvény, mely 2012. január 1-jén lép életbe, gátat szabhat a kóbor ötleteknek, örökségünket felelőtlenül veszélyeztető, a városképet átgondolatlanul változtatni kívánó terveknek.

Napjainkra elcsendesültek ugyan a Szabadság- szobor eltávolítására fellobbant javaslatok, ám mégis érdemes foglalkozni a témával, nehogy újra lábra kapjanak a világörökségi területet veszélyeztetõ ötletek. A Szabadság-szobor átalakítására többféle javaslat jelent meg korábban a sajtóban, mely éles vitákat váltott ki a Duna-parti panoráma értékével, szerepével kapcsolatosan.

MARKÁNS, MEGHATÁROZÓ

A Gellért-hegy a fõváros világörökségként védett területe, a Szabadság-szobor egyedileg nem védett, mint ahogy a Szent Gellért- szobor vagy a Sziklakápolna sem az elõtte álló Szent István-szoborral. A Szabadság- szobor abban különbözik az elõzõektõl, hogy markáns meghatározó elem a látképben és a Citadella nyugodt tömegének déli pontján, mintegy felkiáltójelként teszi a Citadellát hangsúlyossá. Ez nemcsak a Duna-partokról és a hidakról nézve érvényesül, hanem a város legkülönbözõbb részeirõl tárul fel, például Pest Duna felé futó útjairól, a Bazilika kupolaerkélyérõl, a Budapesti Történeti Múzeum déli teraszáról és még számtalan más helyrõl is.

TÖRTÉNETE

A szoborról tévesen terjedt el széles körben az a történet, hogy ez a szobrászati kompozíció eredetileg a második világháború idején, 1942-ben repülõgép-szerencsétlenségben meghalt Horthy István emlékmûvének készült volna. E hír eredete az volt, hogy a Szabadság-szobor késõbbi alkotója, Kisfaludi Strobl Zsigmond valóban kapott megbízást Horthy István emlékmûvére, ez azonban végül nem készült el. Strobl fennmaradt tervei nem mutatnak hasonlóságot a Szabadság-szobor fõalakjával, kompozíciójával. Tény az, hogy a ma is látható szobor felállításáról a második világháború végén a Budapesti Nemzeti Bizottság rendelkezett még 1945 januárjában, a magyar fõváros ostromának befejezésekor. A szobor alkotóját személyesen a Szövetséges Ellenõrzõ Bizottság elnöke, Vorosilov marsall választotta ki, az emlékmû költségeit a magyar állam állta. Az emlékmû felállítását a magyar országgyûlés ugyanezen év szeptemberében iktatta törvénybe a fõváros ostromában elesett szovjet katonák nevének megörökítésével.

A fõváros az emlékmû helyét eredetileg a budai Horváth-kertben jelölte ki – ez az I. kerületben az Attila út, Alagút utca, Krisztina körút közötti, ma is fás, ligetszerû hely. A Vorosilov marsall által kijelölt tanácsadók nyomására került a szoborcsoport a Gellért-hegyre, nagyon jól kiválasztottan. (A Horváth-kert is jól járt, mert az egykori Színkör helyén ma már Déryné szobra áll színháztörténeti emlékként.) A békét, a szabadságot, a második világháború végét megtestesítõ, pálmaágat felemelõ fõalak elõtt eredetileg egy bronzba öntött géppisztolyos szovjet katona állt, a kétoldalt önálló talapzaton baloldalt egy fáklyás, jobbra pedig egy sárkányölő bronz alakkal együtt. Az eredeti felirat szerint „a felszabadító szovjet hősök emlékére a hálás magyar nép” emelte az emlékművet, melyet 1947. április 4-én, Magyarország felszabadulásának második évfordulóján avattak fel.

ELTÁVOLÍTÁSI KÍSÉRLETEK

A politikai rendszerváltozás után a párt- és civil szervezetek a szoborcsoport eltávolítását kezdeményezték. E kezdeményezés azonban a lakosság részéről komoly ellenállásba ütközött, érthető módon, mert az emlékmű Kisfaludi Strobl Zsigmond szép szobra; a szélnek feszülő nőalak a magasba emelt békejelképpel, a pálmaággal voltaképpen kivételes egyéniségű szimbóluma a jövőbe vetett reménynek. Ez az alkotás 1990-ben a budapesti városkép nemzetközileg ismert és elismert eleme volt, s mint ilyen, szerepel a fővárosi világörökségben is a védett Dunaparti panoráma leírásában.

A szoborcsoport átfogalmazása – a szovjetekre utaló részletek eltávolítása – révén, ugyanakkor azonban megőrizte a művészi és városképi megjelenés értékeit, és az igazán kivételes, európai fővároshoz méltó látványát a Gellért-heggyel együtt a Duna folyam fordulójában.

Az „átfogalmazás” a főalak talapzata előtt korábban elhelyezett 6 méter magas géppisztolyos katona eltávolításával, s Szoborparkba való áthelyezésével járt, valamint a Budapest ostroma idején elesett szovjet katonák nevének a talapzatról való eltávolításával. Napjainkban, amikor a jelképek körül újra számos érzelmi vihar kavarog, fontos hangsúlyozni és közzétenni, hogy ezen az emlékművön további változtatás megengedhetetlen, nehogy a kivételes városképformáló művészi alkotás egy átgondolatlan terv áldozatául essék. Helyette az egyedi védelemben való részesítés az, amire méltó.

A sajtóban, médiában előfordult ötletbetörések elhamarkodottak és ide nem valók voltak, még akkor is, ha önmagukban tiszteletre méltó a tematikájuk (pl. Szűz Mária, Szent Korona, turul madár). Ne feledjük, hogy a szoborral kapcsolatos bármilyen további változtatás nemcsak szakmailag, hanem jogilag is elfogadhatatlan immár, mert sérti a Parlament által 2011. június 15-én megszavazott, a Világörökség védelméről szóló törvényt, mely 2012. január 1-jén lép életbe.