A legjobb üzletkötő a minőségi munka

• 
• 

Részletek

2010. máj. 18. kedd, 00:00

 

Ha valaki ma egy hazai tulajdonú légtechnikai cégre gondol, úgy biztosan az elsõk között jelenik meg a CLH Hûtés- és Klímatechnikai Kft. neve, amely már több mint 20 éve van a piacon és közel 200 munkatársat foglalkoztat. Beszélgetõpartneremmel, Prokop Miklós tulajdonos igazgatóval elõször a múltat emlegetjük.

●: Hogyan kezdődött? Miként emlékezel a kezdeti időszakra?

●●: Annyival egészíteném ki az elmondottakat, hogy társaságunk most 2010- ben már 210 feletti létszámmal dolgozik, ami nagy büszkeséggel tölt el bennünket, hiszen ezekben a válságos időkben is tudtunk munkahelyeket teremteni. Visszaemlékezve a kezdetekre a társaság 1989. július 1-jén alakult meg formálisan, mert a csapat már előtte is együtt volt. Akkor még ugyan a CSŐSZER vállalatán belül, először Klíma Szolgáltató Főmérnökségként egyesültek a lég-, hűtés- és klímatechnikával foglalkozó részlegek. Ez a főmérnökség vált ki és privatizációs folyamat keretében a dolgozók tulajdonába került. Ennek megfelelően 2009-ben ünnepeltük egy nagyszerű partival Domonyvölgyben a társaság születésének 20. évfordulóját. Ha a kezdetekről beszélünk, szeretném megemlíteni Rébay Lajos nevét, aki az első ügyvezető igazgatója volt a társaságnak, és a cég megalapításában döntő szerepet játszott. Sőt az ő személye fémjelezte azt a korszakot is, amely a mai CLH sikeres tevékenységét megalapozta. Nélküle ma nem tartanánk itt. Tulajdonképpen 1996. január 1-jétől a társaság – az én irányításom alatt – az ő örökségét folytatja.

Elsősorban a minőségi iránti elkötelezettség, a vevők tisztelete és nem utolsósorban a hozzáadott érték, a tőle örökölt cégfilozófiánk. Sajnálatos módon a magyar ipar (elsősorban a gyártás) a rendszerváltás folyamán összeomlott. Amit korábban Magyarországon állítottak elő, igen jelentős részben importból vagyunk kénytelenek fedezni. A rendszerváltás után a nagy vállalatok, gyártóhelyek bezártak, tönkrementek vagy privatizálták őket.

Ma a hozzáadott érték a mi szellemi produktumunk, és nyilván a társaság érdeke, hogy ez minél nagyobb hányadot képviseljen értékesített szolgáltatásainkban és termékeinkben. Ennek megfelelően alakítottuk ki a cég tevékenységi portfólióját. A hagyományos vevőszolgálati tevékenység mellé természetes feladatnak tűnt a termékimport és a kulcsrakész épületgépészeti rendszerek megvalósítása. Kétéves folyamat eredményeként találtuk meg azokat a partnereket, akik hosszú távon is bele tudtak illeszkedni a mi törekvéseinkbe minőségszemléletükkel, termékválasztékukkal és együttműködési készségükkel. Ekkor kötöttünk kizárólagos képviseleti szerződéseket a francia CIAT és Airwell vállalatokkal, akikkel azóta is kifogástalan üzleti kapcsolatot tartunk fent.

●: Nevetekben a CLH rövidítés mit jelent?

●●: Igen, ezt sokan megkérdezik tőlünk. Kezdetben a társaság új neve Léghűtés Kft. lett volna, de a CSŐSZER még tulajdonos volt, ezért CSŐSZER Léghűtés Kft. lett hivatalosan az alakuló társaság neve, röviden CLH. A privatizációs folyamat végére (1994-re) ez az elnevezés már nagyon szorosan kötődött hozzánk, mindenki már csak CLH-ként ismert bennünket. Így végül is az eredeti név helyett ezt a rövidített változatot használtuk.

●: Hogy sikerült az elmúlt 20 év alatt töretlen fejlődést elérnetek? Mi a titkotok?

●●: Titokról nem tudok beszámolni, de törekvéseink elsősorban azért válhattak valóra, mert következetesen képviseltük az említett értékeket. Természetesen a mi vállalatunk életében is voltak hol rosszabb, hol jobb időszakok, ez alól mi sem voltunk kivételek. De a következetesség hosszú távon meghozta az eredményét. Időben megszereztük az ISO 9001 minőségbiztosítást, amit mi valódi tartalommal is meg tudtunk tölteni, illetve részben állami támogatást is igénybe véve 2000-ben bevezettük integrált vállalatirányítási rendszerünket, amely elengedhetetlen feltétele annak, hogy ilyen diverzifikált tevékenységet, nagy forgalmat, ekkora létszámot kézben tudjunk tartani. Ebben a versenytársainkat jelentős mértékben megelőztük, és ennek ma mi számos területen érezzük az előnyeit.

●: Hogyan szerzitek a munkáitokat? Milyen a kapcsolatotok a hazai tervezőkkel?

●●: Ez összetett kérdés. Visszanyúlva a kezdetekhez, társaságunk volt az első, amely igen nagy hangsúlyt fektetett a tervezők műszaki információval való kiszolgálására. 1997 óta folyamatosan szervezünk tervezői szimpóziumokat, és mindent elkövettünk, hogy ezek valódi értéket képviseljenek, ne csak marketingeseménnyé egyszerűsödjenek. Ismertségünk részben ennek is köszönhető. Ma már sok helyen letettük a névjegyünket, ismerik berendezéseinket, szolgáltatásainkat, szervizünket, szakembereinket. Talán ezért többé-kevésbé már automatikusan kapunk megkereséseket. Természetesen a marketing munkáról a továbbiakban sem mondtunk le, mivel szakmánkat nagyfokú fejlődés jellemzi.

●: Hogyan érint benneteket a jelenlegi gazdasági, pénzügyi válság? Mikor lábalunk ki ebből a helyzetből?

●●: Erre nem könnyű válaszolni. Ma azt éljük meg, hogy rendkívül rossz viszonyok között kell gazdálkodni, bár ez társaságunk számára nem újdonság. Köztudomású, hogy a hazai kis- és középvállalatokat nem nagyon segíti a jelenlegi gazdasági környezet. Ez tehát egyáltalán nem új, de az más kérdés, hogy ilyen mértékű piaci visszaesés az 1996-os Bokros-csomag óta nem volt. Ezt természetesen mi is megszenvedjük, de most jól jött, hogy több lábon állunk. Ebben az időszakban nagyobb igény mutatkozik vevői oldalról a biztonság iránt, ezért megnövekedett a bizalom társaságunk irányába, hiszen most egyidejűleg kell minőséget szolgáltatni, kivitelezési garanciákat adni és az ügyfeleket megnyugtatni, hogy rendszereinknek – vevőszolgálati oldalon – hosszú távon gazdái leszünk. Úgy tapasztaljuk, hogy társaságunk bizonyos komparatív előnyöket élvez, és talán ez segített abban, hogy 2009 folyamán nem kellett senkit elbocsátanunk, sőt dolgozói létszámunkat növelni tudtuk.

A jövőt illetően? Mindenki sokat vár az új kormánytól. Ami szerintem viszonylag könnyen kezelhető kérdés, hogy a bennünket körülvevő adminisztratív szabályozáson kellene enyhíteni. Ez rengeteg erőforrást fecsérel el értelmetlenül. Olyan dolgokba kell a társaságoknak energiát fektetniük, amelyek nem hoznak pénzt, csak viszik azt, és a mi vállalatainknak nemcsak a magyar piacokon kell helytállnia, hanem a nemzetközin is. Ebben a versenyben Magyarország folyamatosan hátraszorul, nem beszélve arról, hogy nagyon hátulról indultunk.

●: Tehát olyan rendeleteket vártok, amelyekkel kicsit kedvezőbb helyzetbe hoznak benneteket?

●●: Általában nem kifejezetten a CLH-t érintő intézkedéseket várunk, hanem kedvezőbb gazdasági környezetet, hiszen ebben a válságos időszakban a projektek gyakran nem indulnak el különböző pénzügyi vagy egyéb adminisztratív okok miatt. Még az a tőke, amely rendelkezésre áll, az sem kerül mozgásba, ezen lehetne a legegyszerűbben változtatni, mert ez önmagában nem kerül pénzbe.

●: Milyen kapcsolataitok vannak az oktatási intézményekkel, szakmai szövetségekkel?

●●: A tanintézményekkel való kapcsolattartásra mindig nagy hangsúlyt fektettünk. Élő kapcsolatunk van a Pécsi Pollack Mihály Főiskolával, ahol többek között támogatásunkkal adtak át egy kísérleti oktató laboratóriumot. Ezúton is gratulálok a főiskola munkatársainak, akik Baumann Mihály vezetésével hozták létre ezt a nagyszerű és példamutató létesítményt. De a korábbiakban is hasonló projektekben támogatásban részesítettük pl. a Debreceni Egyetemet, az Ybl Miklós Főiskolát, ill. különböző, a mi szakmánkhoz kapcsolódó szakközépiskolákkal is kapcsolatban vagyunk. Azokban a szakmai szövetségekben, amelyekben igazán a jövőt és a komolyságot látjuk, erőn felül is igyekszünk részt venni. Ilyen a HKVSZ, a MÉgKSZ vagy a VOSZ.

A szaksajtóban úgy érzem, hogy tisztulási folyamat megy végbe, mert volt idő, amikor itt is „elburjánzás” volt tapasztalható. Szép lassan kialakulnak azok a szakmai fórumok, amelyek a továbbélésre érdemesek, és ezekben a jövőben is szeretnénk megjelenni.

●: Egy nagyvállalat vezetése teljes embert kíván. Marad egyáltalán szabadidőd annak irányítása mellett?

●●: Örömmel számolhatok be arról, hogy sikerült olyan szervezeti felépítést kialakítani a cégnél, amellyel most már több szabadidőm van, mint 10 éve. Igyekeztünk is mindig úgy szervezni a munkát, hogy a napi 8 óra munka – egyes munkakörökben – elegendő legyen arra, hogy valaki elvégezze azt a feladatot, amelyet elvárunk tőle. Ezt tudatosan csináljuk, és bár nem könnyű, de ezen a területen sokat el tudtunk érni és talán a cégünk egyik vonzereje, hogy emberi léptékű elvárásokat közvetít a munkatársak felé.

A sport fontos szerepet játszik az életemben. Valamikor futballoztam, a mai napig is ez áll a középpontban, de más sportágakat is szeretek. 47 éves vagyok. Szeretek úszni, futni, kerékpározni, tollasozni, túrázni, síelni. Az olvasást is kedvelem, de erre sajnos elég kevés alkalom kínálkozik.

●: Milyen érzés egy nagycég tulajdonosának lenni?

●●: Én ennek a társaságnak csak résztulajdonosa vagyok. Számomra a tulajdonlás kérdése nem érzelmi kérdés. Én világéletemben a csapatsportágakhoz vonzódtam, és a munkámat is egyfajta közös tevékenységnek tekintem. Számomra az jelenti az örömet, amikor másokkal, kollégákkal, barátokkal együtt tudunk mindannyiunk boldogulását szolgáló eredményeket elérni. Ilyen értelemben a tulajdonosi pozíció, mint olyan, nem különösebben napirendi kérdés. Én 1991 óta tulajdonképpen a saját utamat járom, no, ez a szabadságfok viszont fontos nekem. Nem nagyon irányítják mások az életemet, ezt én magam teszem!

●: Mit szeretnél még a CLH-val elérni?

●●: Az egész magyar gazdaságot sújtó helyzetnek köszönhetően a jövőt általános bizonytalanság jellemzi. Ez az építőiparban minden vállalatra vonatkozik, kire jobban, kire kevésbé. Volt alkalmam a nyugat-európai gazdaságokba is bepillantani, óriási különbség van az ottani és az itteni állapotok között. Tulajdonképpen mind Magyarország, mind a magyarországi vállalatok számára egy nagyobb biztonság jelentené az előrelépést. A CLH-nak is az lenne a célja, hogy a jövőt illetően mindenféle kétség nélkül nézhessen előre. De sajnos az a tapasztalatunk, hogy amikor egyről a kettőre jutna egy vállalat, jön egy gazdasági válság, adóemelés, krízis. Ilyen értelemben soha véget nem érő akadályversenynek tűnik a vállalat vezetése. Az a tapasztalatom, hogy ez a nálunk fejlettebb országokban nem így van, és nemcsak a vállalatok, hanem az egyének számára sem. És ha valamiben előre kellene lépni, akkor az ez, mert rendkívül demoralizálóan hat az egész társadalomra, és hatása évtizedek múlva is érezhető lesz.

●: Rólad, mint magánemberről keveset tudunk. Hogyan élsz?

●●: Van családom. Két nagy fiam, 22 és 19 évesek, még tanulnak. Egyikük külföldön vendéglátóipari területen, a másik most érettségizik, és még nem igazán dőlt el, hogy merre szeretné tovább folytatni a pályafutását. A feleségem pedig szerencsémre az én munkám otthoni hátterét biztosítja.

●: Ha lehetne 3 kívánságod a jövőt illetően, akkor mi lenne az?

●●: Az egyik kívánságomat megfogalmaztam: mind a magam, mind a környezetem számára nyugodtabb jövőképet szeretnék elképzelni.

Magánemberként kívánom a fiaimnak, hogy legyenek elégedettek a saját életükkel. Én ezt értékelem sikernek. Vállalkozóként pedig szeretném még látni a vállalatunkat és Magyarországot is nemzetközi sikerek középpontjában.