Vízhálózati kialakítások lehetőségei, szempontjai

• 
• 

Részletek

2007. augusztus 03. péntek, 00:00

 

Az építész által – szerencsésebb esetben az építész és a gépésztervezõ által közösen - meghatározott vizes berendezési tárgyak számára ellátóhálózatot kell építeni.

 

A berendezési tárgyak helyét a helyiség geometriája, az igényelt komfortszint és a funkcionalitás határozza meg. Az épületgépész szakembernek a meglévő vagy megtervezett csapolóhelyekre kapcsolódó vízvezetéki hálózatot sok szempont egyidejű figyelembevétele mellett kell kialakítani, ezek közül néhány:

• mindenkor elegendő hideg vagy meleg víz kerüljön a vízvételi helyekre,

• a rendszer a lehető legkisebb zajszint mellett működjön,

• a kialakítandó hálózat legyen „láthatatlan”, ne rontsa a helyiség esztétikáját,

• a kivitelezés legyen gazdaságos,

• a megoldás biztonságos, hosszú élettartamú legyen.

 

Mivel az utóbbi időben szinte kizárólag „láthatatlan” vízvezetéki hálózatok készülnek, az eltakart helyeken sok szempont miatt a műanyag csöves rendszerek alkalmazása a meghatározó. Ezen szempontrendszerek értékelése egy külön fejezet lehetne, de megemlítve néhányat (pl. korróziómentesség, higiénia, ionkiválási szempontok, vízminőség, zaj, flexibilitás, szerelhetőség stb.) könnyen belátható ezen a területen a műanyag csövek hasznos szerepe.

 

Az 1. ábra szerinti kivitelezési példa egy „hagyományos” T-elágazásos, a 2. ábra egy osztós, a 3. ábra pedig egy hurokrendszerű nyomvonalvezetési példát mutat. Mindegyik esetben műanyag csöves hálózatról beszélünk. Nézzük meg ezen példákon keresztül, milyen előnyökkel, illetve hátrányokkal kell számolnunk az egyik vagy másik megoldás alkalmazása esetén:

 

T-elágazásos szerelés

 

Ha az 1. ábra szerinti kialakítás mellett döntünk, könnyen belátható, hogy kevesebb cső felhasználása mellett alakítható ki az ellátóhálózat. Az osztóegységek elhagyhatóak, ami további megtakarítást jelent szerelési időben és anyagfelhasználásban egyaránt. E megoldás további előnye az, hogy építészeti helyet nem foglal el az osztószekrény, az építész számára megkönnyíti a helyiség berendezését, és nem jelent további komplikációt a burkolási feladatok során. Hátránya az osztós rendszerrel szemben az, hogy a csapolónkénti kizárás lehetőségét tartalék elzárók segítségével (pl. csempeszelep) kell biztosítanunk, és az egységek hidraulikailag nem függetlenek, mely az egyidejűséggel néha kellemetlen lehet (pl. zuhanyzás közbeni mosogatás). Az is külön fejezetet érdemelne e cikken belül, hogy kell-e minden csapolóhoz tartalék elzáró, vagy elég helyiségenként, esetleg lakásonként szakaszolási lehetőséget biztosítani.

 

Osztós szerelés

 

Az osztós kialakítás előnye az előzőhöz képest elsősorban az, hogy lehetőségünk van az osztó számára kialakított szekrénybe körelzáró szakaszoló szerelvényeket építeni, illetve a padozatban elágazások nélkül szerelhetünk. Ez utóbbi műszaki szempont csak a nem megbízható csatlakozókészlettel rendelkező csővezetéki rendszerek számára, illetve a Budapesti Vízművek Rt. helyi, tervezésre és kivitelezésre vonatkozó előírásainak betartása során előny (miszerint födémben, padozatban nem készíthető csatlakozás vagy elágazás ).

 

A hagyományos nyomvonalvezetés alkalmazásakor azonban viszonylag ritkán van szükség padozatban készítendő elágazásra, hiszen az ágvezetékek számára legtöbbször a falban kínálkozik a legoptimálisabb hely.

 

Helyre szükség lehet falhorony számára az épületszerkezeten belül osztós rendszer alkalmazásakor is, mert a padozatból a csapolókhoz a csövek függőlegesen csatlakoznak. A horonyvéséstől általában csak a falsík előtti szereléstechnika mentesíti a kivitelezőt.

 

A legtöbb esetben az elágazásos rendszer létesítése mutatkozik a legtakarékosabbnak, de ezen kialakítás feltétele az, hogy beton vagy vakolat alá kerülő kötések megbízhatóak legyenek, a nyomáspróbát követő betonozás, vakolás után biztos legyen benne a kivitelező, illetve a megrendelő, hogy az nem hibásodik meg. További fontos feltétel, hogy a választott rendszer cső- és csatlakozókészlete rendelkezzen olyan méretválasztékkal és variációs lehetőségekkel, amivel szabadon kialakítható a tervező, illetve a kivitelező által elképzelt és megvalósítandó csővezetéki hálózat.

 

Hurkos szerelés

 

A hurokrendszer leginkább e kettő rendszer egyvelegének mondható. Kevesebb csőmennyiség kell, mint egy osztós megoldásnál, de hidraulikailag kedvezőbb, mint a T-idomos rendszer, hisz a csapolók két irányból kapják a megtáplálást. A rendszer praktikus alkalmazására fejlesztették ki az úgynevezett kettős falikorongokat (4. ábra). E rendszer alkalmazásával szintén elkerülhetjük az elágazásokat, melyek magában a speciális falikorongokban valósulnak meg.

 

Tisztítás, fertõtlenítés

 

Az ivóvízhálózat megvalósítása legtöbbször többrétegű alumíniumbetétes csővezetékből vagy PEX térhálósított vezetékből készülnek.

 

Mindkét rendszer jellemzője, hogy egyre inkább elterjedőben van műanyag idomok alkalmazása. Ezek az idomok a legtöbb gyártónál PPSU, azaz polifenil-szulfonból készülnek. Ekkor különös figyelmet kell fordítani az ivóvízhálózat fertőtlenítésénél használt anyagokra és töménységükre, illetve hatóidejükre. A vegyes rendszereknél (pl. horganyzott felszállóvezetékek, műanyag ágvezetékek) ezt szigorúan figyelembe kell venni. Célszerű lehet ezen eltérő anyagból épült hálózati szakaszok különböző fertőtlenítése pl. szakaszolással. Agresszív anyagok túlzott alkalmazása a műanyag csöves hálózat tönkretételéhez, elöregedéséhez vezethet. A komplett, újonnan létesült műanyag csöves hálózatoknál a víz folyatása is elegendő a megfelelő vízminta eléréséhez.

 

A nívósabb műanyag-csöves rendszereknél a specifikus cső-, fitting-, szerszámhasználattal jó minőségű, megbízható tartós, garanciával rendelkező rendszert építhetünk. Az ilyen rendszereknél az épülettel azonos élettartamban biztosítják a jó minőségű ivóvizet a felhasználók számára.