Gázkészülékek biztonságos légellátása

• 
• 

Részletek

2008. szeptember 01. hétfő, 00:00

 

Mai korszerû lakóépületeinket minél jobb hõszigetelési értékkel rendelkezõ falszerkezetekkel, fokozott légzárású nyílászárókkal építjük. Korábban ez nem így volt.

Régi épületeinket szellős nyílászáróinkkal, magas „K” (ma „U”) értékű falszerkezeteinkkel tudnánk jellemezni. Amikor „húzott” az ablakunk, esetleg tömítésekkel korlátoztuk a levegő útját

(1. ábra).

Házgyári épületeink tetején szabályozatlan üzemű központi ventilátor üzemelt, mely hatékonyan biztosította a kellemetlen szagok eltávolítását fürdőszobánkból, mellékhelyiségünkből vagy konyhánkból. A 80-as években a központi fűtés is elég megbízhatóan működött, s nem is foglalkoztunk az energiapazarlással: amikor melegünk volt, ablakot nyitottunk, amikor fáztunk, bekapcsoltuk talán még az elektromos fűtést is.

Manapság ez máshogy van.

Lakókörnyezetünket az energiamegtakarítást célzó lépésekkel párhuzamosan „új ruhába öltöztetjük” (2. ábra), egyre korszerűbb hő- és hangszigetelést biztosító műanyag és fa nyílászárókkal, párazáró falszerkezetekkel látjuk el épületeinket, melyek a lehető legkisebb energiafelhasználást biztosítják. Az építőipari fejlődés a hőszigetelés javításával, a szinte teljesen légtömör épületekkel igen jó hatást gyakorol a fűtésszámlánkra, ennek viszont sajnos vannak hátrányos velejárói is.

A mai építési technológiákkal „bedobozoljuk” az épületeket, lakásokat, így megszüntetjük a helyiségekben és a helyiségek közötti légforgalmat, melynek következtében romlik a komfortérzet, és a lakásban az emberi tevékenység által termelődő nedvesség vagy a gázkészülékek üzeme miatt a különféle szennyező anyagok egyre jobban terhelik a belső környezetünket. A jó hőszigetelésű új, vagy az utólag szigetelt régi épületekben a levegő túlzott nedvességtartalma, a viszonylagosan hidegebb felületeken eredményezheti a termelt pára kondenzációját is, melynek következtében a penészgombák megtelepedése a nedves falfelületen törvényszerű.

A gázkészülék nem kap levegõt

A nyílászárók csökkent szellőzőképessége egy további súlyos problémát okoz: a nyílt égésterű gázkészülékek légellátását vészesen lecsökkenti.

Az energiatudatosság már mindannyiunk lételeme, nemzeti programok, pályázatok indulnak az egyre hatékonyabb hőszigetelés eléréséért, ill. régi ablakaink korszerűsítéséért, cseréjéért.

Új épületnél, amennyiben a beruházó, építtető gázkészülékeket szeretne elhelyezni a lakásokban (gáztűzhely, cirkó, vízmelegítő), az új szabályozások értelmében már a tervezésnél és telepítésnél szigorú követelményeknek kell megfelelni. A régi épületeknél a készülékcsere során is rálátása van még a gázszolgáltatóknak az alkalmazás feltételeire. Ellenőrizhető a megfelelő levegő-utánpótlás megléte, ill. hogy a korábbi készülék felszerelését követően a lakásba, családi házba nem épült-e be esetleg a kémény huzatát csökkentő, ventilátoros elszívás.

A régi épületeknél a nyílászárócserék okozta levegőelégtelenség véleményem szerint a szabályozásokban nem kap megfelelő hangsúlyt. A szén-monoxid-mérgezések sorozata bizonyítja, hogy az emberekben még mindig nem tudatosult kellően, hogy a gázkészülékek biztonságos üzeméhez levegő kell.

A gáztűzhely és a többi nyílt égésterű gázkészülék működése közben az égéshez szükséges levegőt a helyiségből veszi, a lakók a támogatások miatt a nyílászárókat mégis fokozott légzárásúra cserélik. Nyilvánvaló tény, hogy amenynyiben a kéményes gázkészülék a homlokzati nyílászárókon, valamint esetlegesen a környező összeszellőztetett térből nem tud levegőhöz jutni, akkor a kéményen keresztül visszaszívhatja az égésterméket, és a tökéletlen égés következtében szén-monoxid termelődik, így megtörténhet a baleset.

Méretezett szellõztetéssel a balesetek ellen

Megoldás lehet a gázkészülék helyiségébe vagy az öszszeszellőztetett térbe passzív légbevezetők beépítése (3. és 4. ábrák). A beépítést megelőzi a tervezői számítás, tervjóváhagyás, mellyel a hatályos szabályzat szerint biztosítható a gázkészülékek problémamentes üzeméhez szükséges égési- és szellőzőlevegő-utánpótlás. A légbevezetőnek minősítéssel és nyomáskülönbség-térfogatáram adatokkal kell rendelkeznie, hogy a tervezett légpótlás megvalósuljon. Megfelelő tervezés és szakszerű beépítés után biztosak lehetünk a nem kívánt visszaáramlás megelőzésében, tehát nyílt égésterű gázkészülékeink biztonsággal üzemeltethetők. A nyílt égésterű, kéménybe nem kötött gázkészülékeknél az égéstermék lakásunkban marad mindaddig, míg el nem távolítjuk onnan. További problémát jelent, ha a lakásban üzemelő kéményes készülék mellé (már az átvételt követően, utólagosan) a homlokzatra kivezetett elszívó ventilátort szerelnek, vagy a konyhába szagelszívót építenek be. Sajnos ezek a tényezők azok, melyekre a tervezők, szolgáltatók, ellenőrző szervek már nem látnak, nem láthatnak rá, és tulajdonképpen a laikusok tudatlansága eredményezheti a tragédiát.

Akkor válik kaotikussá az állapot, mikor egy lakáson belül található egy gáztűzhely – melynél célszerű lenne homlokzatra kivezetett szagelszívót alkalmazni –, és egy kéményes fali fűtőkészülék, melynél nem alkalmazható depressziós elszívás. Természetesen ekkor csak a kiegyenlített gépi vagy az egyszerűbb gravitációs szellőzés jelentheti a megoldást.

Az épületgépészeti fejlődés következtében jelennek meg a korszerű zárt égésterű berendezések, valamint új lakásainkban egyre gyakrabban használunk elektromos tűzhelyet is. A GMBSZ is a C-típusú gázkészülékeket helyezi előtérbe a korszerűtlenebb és a helyiség légterével összeköttetésben lévő, nyílt égésterű készülékekkel szemben.

Miért nem alkalmazzuk mégis mindenhol a zárt égésterű gázkészülékeket? Miért kell még mindig nagy hangsúlyt fektetni lakásainkban a nyílt égésterű, kéménybe kötött és kéménybe nem kötött gázkészülékek égésilevegő-ellátására? A válasz a számokból adódik: hazai viszonylatban kb. 6,5–7 millió gázkészülék üzemel lakásainkban, melynek kb. 90%-a tartozik az A- és B-típusú készülékek közé. Tehát közvetlen lakókörnyezetünkben túlnyomórészt ilyen készülékek vannak még, melyeknek további problémamentes üzemét kell biztosítanunk a jövőben, még akkor is, ha régi, huzatos nyílászáróinkat fokozott légzárásúra kívánjuk lecserélni.

Ne teremtsünk balesetveszélyt, biztosítsunk mindig megfelelő mennyiségű pótlevegőt gázkészülékeinknek! A szakmában dolgozó tervezőmérnöknek, beruházónak, esetleg kivitelezőnek – mindannyiunknak – az a fő feladata, hogy a fentebb leírtakra felhívja az érintettek figyelmét, és ezáltal csökkenjen a mérgezéses balesetek száma.

(Képek forrása: Aereco)