Megújuló energiák – kis magyar valóság

• 
• 

Részletek

2008. július 01. kedd, 00:00

 

Sokat és sok fórumon hallunk a megújuló energiákról, azok elõnyeirõl, és ennek ellenére azt tapasztaljuk, hogy mégsem terjednek a várt mértékben. Bárkit megkérdezünk, szeretne-e ingyenes vagy újra termelõdõ üzemanyaggal fûteni, mindenki igent mond, de a gyakorlat teljesen más. Mi hát a probléma?

A regeneratív energiák mellett súlyos érvek szólnak, ezeket mindenki hangoztatja: a globális felmelegedés, a CO2-kibocsátás, a bolygó elszennyezése, és hasonlók. A magasztos célok azonban a magánember szintjén rohamos gyorsasággal olvadnak el. Hogy miért? Erre keressük most röviden a választ.

A problémák

A problémák egy része műszaki, más része gazdasági jellegű, és vannak más, az ország sajátosságaiból eredő gondjaink is. Azt ugyanis, hogy mi itt, Magyarországon élünk, nem szabad kifelejteni az egyenletből. A világ ugyan a globalizáció felé halad, és azon lehet vitatkozni, hogy ez jó-e így, azonban a tapasztalat azt mutatja, hogy az ipar először a szoros környezet igényeit elégíti ki, és amikor elérte a lokális piac határait, akkor lép tovább.

Ez a fűtéstechnikára lefordítva azt jelenti, hogy ha valahol fellép egy igény és egy gazdasági előny, ott előbb-utóbb megindul valaminek a gyártása, és az a valami ott valóban jó és gazdaságos. Ez viszont nem jelenti azt, hogy az a valami máshol is ugyanolyan gazdaságos lesz. Néhány példa:

• Ausztria és Németország: sűrű erdővel fedett területek, rengeteg faanyag, mind hasábfa, mind pedig fahulladék formájában. Az apríték-, fapellet- és fatüzeléses kazánok hazája.

• Svédország: nincs gázhálózat, mert a svédek évtizedekkel ezelőtt eldöntötték, hogy nem kívánnak idegen államoktól függeni energiaszempontból. Mára a hőszivattyú- technológia egyik éllovasa.

Ezzel szemben mi főleg földgázt használunk, az elektromos energia nagyobbik felét is ebből állítjuk elő, és nem túl sok erdőnk van.

Nem tisztességes tehát valakit külföldi megtérülési időkkel szédíteni. Arról nem is beszélve, hogy a szakma ezeken a területeken felhígult, sok olyan vállalkozás van, amely azért fog bele ezeknek a technológiáknak a terjesztésébe, mert drágák, és jól lehet rajta keresni. És eközben egyetlen épületgépész szakemberük sincs…

A támogatás, illetve annak sajátosságai

A támogatások igazi alapjai a következők lennének:

• Van valamilyen magasztos cél, és az állam a közösség nevében azt úgy támogatja, hogy az egyénnek érdemesebb legyen a „jobb” megoldást választani. Ez esetünkben világos.

• Valamilyen okból, ami esetünkben az energiafelhasználás növekedése, beruházások, például hálózatbővítések, új erőművek válnának szükségessé. Ezek árából morzsákkal támogatjuk az egyént, hogy részben oldja meg ő a problémát, hatékonyabb hasznosítással, vagy más módon, például megújuló energiák használatával. Ezzel szemben nálunk van is és nincs is támogatás. Van, mert szép, nagy számokról beszélünk, mint kiosztható pénz, és nincs, mert az emberek nem veszik eléggé igénybe. És ez így is marad, amíg

• aki csak támogatással lenne képes megvalósítani valamit, annak a támogatás összege ehhez kevés,

• aki önerőből is képes rá, az rájön, hogy a támogatás összege kisebb, mint az áfa, és jobban megéri feketén dolgoztatni,

• azok túlnyomó többsége, aki ki tudja fizetni a teljes számlát, nem szívesen lobogtat egy éppen most rendezett többmilliós tételt a hatóságok előtt,

• amíg úgy gondoljuk, hogy egy ilyen módon bejelentett berendezést később megadóztatnak.

Végül a reálpolitikai problémák: nehéz megmagyarázni egy havi 60 ezer forintból élő nyugdíjasnak, vagy egy munkanélkülinek, hogy X.Y. családi házához miért járult hozzá a közösség több százezer forinttal, ahelyett, hogy az ő hasonló nagyságrendű közüzemi számláját engedte volna el.

Szemléletváltásra van szükség

Amíg szélesebb körben nem fogadjuk el, hogy a napenergia, a hőszivattyú vagy az aprítékkazán drága ugyan, de nem puszta fényűzés, addig nem várhatunk igazi előrelépést. Egy korszerű, de drága berendezés ugyanolyan minőségű meleg vizet állít elő, vagy ugyanolyan minőségű fűtésre képes, mint az elavult.

Az igazi luxus az, amikor a hasznos hőt, amit 100 egység energiából állíthatnánk elő, 200–300 egységből produkáljuk, a különféle támogatási rendszereken keresztül az állam (azaz mindenki) anyagi hozzájárulásával.