Õszinteség az üzleti életben…

Részletek

2010. június 15. kedd, 00:00

 

A kijelentés önmagában is érdekes, mivel minden társaságnak megvan a saját belső értékrendje, szabályzata, azon döntések sorozata, amelyek nem tartoznak másokra. Akkor mégis miért adtam írásomnak ezt a címet? Nos, megpróbálom elmagyarázni… Interjúkészítés közben gyakran felteszem a következő kérdést: hogyan érint benneteket a pénzügyi, gazdasági válság hatása? Mindenki tudja, érzi a saját bőrén, hogy a nyilvánvaló válaszok skálája – jelentősen és nagymértékben – két véglet között mozog, mert valóban mindenkit alaposan érint, elkerülni nem lehet. Amikor azonban hivatalosan kell válaszolni, akkor elővesszük az ún. „válság” szótárunkat, úgy fogalmazunk, hogy a kimondott szavak mást jelentenek, mint a valóság. Ez olyan „politikus” duma, ami eddig egy becsületes műszakitól idegen, távol állt.

De nézzük a válaszokat és értelmezzük azokat: „rossz körülmények között kell dolgoznunk, de ismertségünk segít abban, hogy ne kelljen elbocsátani senkit”; „valamilyen forgalom-visszaesés volt, de nagyobb befektetett energiával még kompenzálni tudtuk”; „jelentős piaci visszaesés van, ezért mi a pontos mérnöki szolgáltatással egészítettük ki tevékenységünket”; „tragikus a helyzet, ezért a gazdagabb szektornak eladható, drágább termékekre összpontosítunk, termékváltással védekezünk”; „a válság okozta sikertelenséget elsősorban érzelmileg nehéz feldolgozni, szerencsére anyagi kitartásunk még van”.

Az idézetek hátterében a „válság” szótár fordítása alapján az áll, hogy minden nyilatkozó a saját cégénél kisebb (főleg) nagyobb gondokkal küzd, nem a profitszerzés, a piacrészesedés növelése a fő feladata, hanem azoknak a szűk anyagi javaknak a havi megszerzése, amellyel meg tudja tartani munkatársait, fizetésüket, ill. járulékait ki tudja fizetni. Az idézetek második fele az a – néha saját maguk megnyugtatására szolgáló – „púder”, amely a környezetnek szól, igazából mindenki bólogat, de őszintén senki sem hiszi, nem is bízik benne.

Szomorú, hogy ide jutottunk, mi műszakiak, akik főleg realitásunkról, egyenes jellemünkről voltunk ismertek. Olyan érzésem van, hogy ez – az idő múlásával – egyre romlik.

Vajon meddig tart még a válság? Meddig használunk még szótárt? És ami döntő kérdés, lesz-e visszaút?

Az Önök véleményét is szívesen tennénk közzé kedves Olvasóink, ha megtisztelnek vele!