Szakmai kiállítások, vásárok futószalagon

Részletek

2009. február 01. vasárnap, 00:00

 

Amikor Önök kézbe veszik lapunkat, éppen a Construma és Hungarotherm kiállítás zajlik. A tehetősebbek, szerencsésebbek ekkor már túl vannak a Climatizacion Madridon, a pécsi Pollack Expón és az épületgépészek legnagyobb találkozóján, a frankfurti ISH vásáron. Tehát minden úgy zajlik, mintha a gazdaságban, a pénzügyi világban a dolgok rendben mennének. Természetesen illene ezért a felsorolt rendezvényekről beszélnem. Engedelmet kérek, de én ezt mégsem teszem, s annak reményében, hogy olvasótáborunk minden tagjának megvan még az állása, szeretném elmondani, közzétenni ezzel kapcsolatos érzéseimet.

Lehetőségem nyílt több osztrák, német és gazdag északi országból érkezett műszaki kollégával a jelenlegi krízis folyamatáról beszélni. Egybehangzóan bizakodók itt a szakemberek, mondván, hogy nagyobb tartozásuk, adósságuk nincs, az állam munkahelymegőrző programokat hirdet, támogatja a gazdaság szereplőit annak fellendülése érdekében. A cégek – megértve a haladás szavát – új fejlesztésekbe kezdenek (főleg az alternatív energia kihasználása érdekében) remélve, hogy ennek a mai gazdasági zavarnak hamarosan vége lesz, és ekkor mindenki sikeresen értékesítheti legújabb termékeit. Arra az egy-két évre, amíg ez lezajlik, felfedeztek egy új piacot, a felújítások területét. Az állam szerepe itt is létfontosságú, hiszen ha támogatást ígér annak, aki régi, rossz hatásfokú gázkazánját újra, például egy takarékos kondenzációsra cseréli, vagy (ha nem gázban gondolkodunk) pelletkazánra vált, esetleg hőszivattyúval vagy napkollektorral gondoskodik a kisebb energiafelhasználásról, akkor automatikusan piacot teremt a gyártó- és kereskedőcégeknek, tervezőknek, szerelőnek. Gerjeszti, serkenti a fogyasztást, lehetőséget ad mindenkinek, hogy munkája legyen. Lehet, hogy kevesebb vagy nehezebb, mint eddig volt, de munka, és csak a legelesettebbek szorulnak segélyre. Ugye milyen egyszerű?

Hogyan zajlik ez nálunk? Nem akarom az elmondottakat ismételni, de nálunk csak a krízis és annak súlyossága igaz. Államunk nincs abban a helyzetben, hogy számunkra piacot gerjesszen, munkahelyeket és munkát teremtsen. Örül, ha az adósságait újabb hitelekkel törleszteni tudja. Mi magunkra maradtunk, ösztönösen spórolunk, visszafogjuk kiadásainkat. Kevesebbet vásárolunk, halasztjuk még a szükséges felújításokat is, a hazai cégek egyre kevesebbet gyártanak, értékesítenek, munkahelyeink súlyos veszélybe kerülnek, megtakarított pénzünk a forint leértékelődésével lassan a felére csökken. Egy spirálba kerültünk, mely sebesen lefelé halad – vagy csak pesszimista vagyok? Kedves Olvasók, mi a teendő? Mondják meg, írják meg nekem!